konklúzió

szerintem tökéletesen és maradéktalanul összefoglalja és betetőzi az évet,
hogy a nap részét átaludva, az ébren töltött időt vécére járással és kétségbeesett hányinger csillapítási kísérletekkel töltve, most egy darab száraz kenyeret rágcsálva megpróbálom rávenni magam az elindulásra, miközben izzadok és remegek, és azon vagyok, hogy megmondjam az agyamnak, hagyja abba, mert ezt így nem nagyon bírom.
akad a dologra még vagy bő negyed órám.

brave new world

obsessions

fantasztikus törekvéseim az első rangú pszichés zavar visszaszorítására, elcsitítására, elterelésére, átalakítására, megszüntetésére.
jajdekurvanehéz



x

you've been acting awful tough lately
smoking a lot of cigarettes lately
but inside, you're just a little baby
it's okay to say you've got a weak spot
you don't always have to be on top
better to be hated than loved for what you're not

you're vulnerable
you are not a robot
you're loveable, so loveable
but you're just troubled

guess what? I'm not a robot

you've been hanging with the unloved kids
who you never really liked and you never trusted
but you are so magnetic, you pick up all the pins
never committing to anything
you don't pick up the phone when it ring, ring, rings
don't be so pathetic, just open up and sing

I'm vulnerable,
I am not a robot
you're loveable, so loveable
but you're just troubled

can you teach me how to feel real?
can you turn my power on?
well, let the drum beat drop

najó, igazából az egészet beboldozhatnám, annyira passzol.
ezt egyszer majd eléneklem neked, persze csak ha már túljutottunk azon a szinten,
hogy négy sornyi baudelaire felolvasása a csillagos égősor fénye mellett is, ahol nem látszik, hogy elpirulok - szóval, amikor még ez is nehézségekbe ütközik. meg még annyira sok minden.

x

'kegyes ég, kötözd le a sok gonosz gondolatot, amely az álmokba furakszik!'

x

definiáljuk újra az olvasás fogalmát, és akkor teljesen benne vagyok

'az emberi élet nem eredményekben, hanem folyamatokban fejezi ki önmagát'

'actual life is full of false clues and sign-posts that lead nowhere'

'individuals of wiser faith, who knew that heaven promotes its purposes without aiming at the stage-effect of what is called miraculous interposition' etc.

néha nem larger-than-life, meg olyan szép, mint a filmek, ó de teátrális, meg regényes megminden. néha csak teljesen waiting for godot
well, yes

x

oh you beauty
that's what I call x-mas
teenage dream, bloodlust type oh,
la peau de fleur

daisy

stilszerűen, és még mindig imádom, ha összevágnak a dolgok, ugye, drága daisy.
vinne el a roman fever.


http://www.huffingtonpost.com/tony-paulsen-phd-/anorexia-treatment-_b_824232.html
erre mondják, hogy
szopááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááás

and showed me understanding is a dream

And dreamed that dream
To be two souls as one

to put it one way:
wouldn't it be better to live in the fake parallel world? no pure pain - bearable,
no pure joy - wouldn't come any other way either.
does it make sense which universe we prefer over the other, isn't stability that should come first? stable and deranged, but stable.
or instable and not quite content without the prospect of ever having a chance of being so - life, question.
isn't it so that no matter which world of representations I choose, I can forget about
any hopes of being understood by another.
how do I get this (pointing at my head) and this (pointing at my chest) and all this (pointing at my whole physique in kind of circular movements) to another?
to their head, to their heart, under their skin, into their liquid self.
how will they get all this?
how will they get me?
they won't. no one will, so it's really just up to everyone to decide which world of representations they pick. and why should you bother giving it any further thoughs once what's the most important will eventually stay unreachable.
grown so weary of all this die trying thing

let's destroy all the feelings so as to make sure there's no hurt
but.
'a thought came down and it washed away the hurt, and there is always something you can learn'
but.
where do you get the strengh from having not much more than hurt?
(so annoyed by question marks. not asking, just feeling out semi-loud. if written words could shout.)

I used to think of eating and all bodily things as something base but come on, how do you get these most elevated thought if you're brain dead by malnutrition. stuff like that. but I'm more than hungry right now, I am s t a r v i n g.

I wouldn't know what to say to a gentle voice
It'd roll right past me
How can I fight when we're on the same side
How can I fight beside you



And this is why I hate you
And how I understand
That no one ever knows or loves another

körbe

dóri a jónak nem kell rosszul kezdődnie

magától kell jönnie


de rá kell jönni hogy nem vezetett sehova

mármint na

ne legyél rám mérges, én is ezt élem meg

éltem


tudom, tudom, tudom.
és mégis.
meg akar fojtani ez az ambivalencia, de visszafogom, és valahogy kiszenvedem magamból
az ebből fakadó feszültséget.
miért nem tudom kizárni a dolgokat, már az is idegesít, hogy írok, mert érzem, hogy semmi értelme. ugyanaz a kör, ugyanaz

ezt egy ilyen csillogós lánynál láttam, majdnem elsírtam magam azt látva, hogy
a dolgok mennyire szépek is lehetnek
megérdemlik
valamennyire mindenki megérdemelné, nem-e

scurrilous

today's reflection on a year earlier's time:

- thank you so much, guys, for all!
- you welcome!
(- on second thoughs: honestly, did I have an option?
I mean...really..)

it turns out I have and always have had the b e s t teachers, for real.

happy two times twenty again, mr. molko.
I noticed your intrusive r, and it's pure niceagefulnessity, this
phonology thing.

new-found soundcloud obsession in semi-rapidly developing progress
(and I found myself in paris, no cemetery rain, but still)
the luxury of having you by my side

I'M OFFICIALLY OBSESSED AND I LOVE IT

I CAN DO JUST ANYTHING I WANT TO BECAUSE I CAN NEVER GIVE UP ON IT.
JUST TO SEE THE POSITIVE SIDE OF THINGS.
I'LL DO IT UNTIL IT FINALLY HAPPENS, AND THEN DO THE SAME AGAIN AND AGAIN.
OH DEAR MANIA, SEE HOW I LEARNED TO GROW ALL AFFECTED TOWARDS YOU, I DECLARE YOU PART OF ME.
I FEEL LIKE REDEEEEEEEEEEEEEEEEMED. SO OVERWHELMED BY HAPPINESS
thanks, midomi, bershka

a lighter heart

it's kind of shit when you are compelled to interrupt the course of your socialisation process that hasn't even started because you suddenly feel pressed to find some room to rest.
am I now euphemic enough

oh please, don't force me to replace our dream conversations with non-existent ones.
now, I'm head over heels escaping into the gleamland to make my heart a little
l i g h t e r

all's not well

to define is to limit
goes for the good and the bad ones too:
a limitation that's suffocating
but on the other hand, there's
a limitation that's liberating.
to narrow down the whole thing until
nothing else but the problem itself remains
in all its revolting colours and shapes and sizes
and not to let any detail escape. to identify it, to face it.
problem, you're dead

this is the latter, I feel like understanding rationally
what I've been guessing at emotionally
and is there a cooler feeling than that.

but it's only the first step, and it's only for my part,
and the significant object of the whole thing
haven't had a say yet. o b j e c t, yes, that's the sort of
thing I'm usually doing

another day when I fought down the nasty panic,
but I'm doing this tiny, miserable, most intolerable
amoeba-existence and it's not really uplifting

m e a n w h i l e (oh dear)

no right to take my place in the human race

maybe someday I'll be able to be part of something that's public.
I wouldn't want to interfere with any relevant stuff with my filthy, contagious presence, the damage done would probably be more significant.
meanwhile, it's driving me quite mad to suffer people expecting me to be engaged with what all that could be connected to something called 'social awareness' or 'conscience', or whatever, while they (the ones expected to be the most protective of you and your interests) have and still do fail to comprehend you're a miserable wreck partly as a consequence of their neglectfulness.

starting to lose this tiny bond with all things real, and no one pops in to get it reversed.

maybe in another section, in another region it would be different.
we behave like pessimists, that what we are. no hiding the problems, the more you
have to show off with, the better ordinary individual you make. most probably, you won't get stuffed in anywhere, cause there's no real alternative for that purpose, nor is it something unusual. the point is that you don't pretend to be stronger and more persisting than you actually are. does no good.

I just don't see what sense anything makes today, whatever efforts I make, whatever I reach - things don't fit, there's only the holes

listening to this crap GA album I listened to four years ago, same state of mind, charming

a man who's pure of heart
and says his prayers at night
may still become a wolf
when the autumn moon is bright

so what about us

perfect stanger

one of the longest novembers ever, and finally, it's over, just to be replaced with something darker
(and the darker the tinge that saddens it)

I am angelic, I am.

deconstruct

let no foot mark your ground, let no hand hold you down

cuteness, envy

the very first pieces from my brand new compilation project 'most intriguing objects in various university bins'

primadonna girl

'which is exactly what my psychiatrist told me last I went to visit'

wee lassie

achievement of the term so far: noticed three intrusive-r's by three different persons.
one of them was as authentic as it could be, the other quite authentic, the third one is something I don't exactly want to remember.

of the day: numerous. plenty.
talked to fellow humans. and stuff.
listened to some amazing RP + some amazing SSE. so very cool.
so grateful for always having had the best teachers.
(+ after all, I guess, this is what I love the most)

got the ticket, 27, 27!
fought down a nasty attack. came home.
lost hunger, gained hope.
didn't call him, I am sound.

you're hungry but your appetite is chased away

on the minus side:
really starting to think I've been an idealist for too long.
when I seem to get it, it's over, I just don't find the means to enjoy it,
and at the moment it becomes somewhat unreachable again, I am starving for it.

on the plus side:
Tбi moй дрyг пapтянкa - or something like it.
we will n e v e r s e v e r.
suppose this x-mas thing would truly be loads more enjoyable with you over here.
at least you could pour out your feeling, I could do the same.
I shouldn't pretend love because there would be someone I loved for real,
and is there anything more tiring than mimicing these overwhelmingly positive feelings?
I'd rather pretend hostility but then again, that wouldn't be much of a pretension.

on the minus side:
against all my intetnions, my panic won't stop crawling back in at the precise moment I'm starting to make thing up. in the very middle of the supermarket, enjoying the consequences of the fact I finally seem to step out my passiveness.
it's hardest when it's the situations you normally shouldn't produce all that shit.
funny, after seeing him really not feeling alright.
I guess I don't feel safe with him, I guess for fear of finally losing my faith in ever having the ability to create something of a functional relationship.
it's cool so far, I can blame the whole thing on him, it's not be who's being unreliable and unpredictable, and escapist, but what would happen if it were up to me completely? it would become quite clear, it takes two, my fault, too.
this half-estranged, half-together condition of ours only strengthens this constant either/or but most likely neither-kind of condition of mine.
I don't blame him as, firstly, I've met the screwed up vulnerable lot of his kind, secondly, I'm like that, too.

on the plus side:
I have to become solid and stable, and feel as if I'm moving towards it.
today, I shoted because I felt hurt and unfairly dealt with, and knew I was right and had to express it, and made it. made it.
realised mountain really won't move, but as long as I want to move toward them, I will continue doing so instead of sitting here and waiting as I've done so far.
lucky, I've never been too proud, don't really care if this means humiliating myself, I'd more proudly be a humiliated person succeeded in expressing herself, clear and open, than someone lost in her anguish, lonely, so not whole, with a hurting conscience and soul. blabla.
morals blabla.
went running, too. didn't climb out of my head at a high speed for an extended period.
made friends secondary stress rules + stuff because it's FUN. wish I could share it with someone. oh, I will, I will.
(planning to copy here all the quotes from the scarlet letter, pure amazingness)


still like this a lot

so lange her

ez is egy olyan dallam, amit még az előző életemben hallhattam.
különben hogy ismertem volna már akkor, mikor még nem is ismertem.

it. goes. on.

don't know who created this, but I already owe them a lot.
now, it bacame part of some pure love from me to you.
my affections towards myself, towards you; towards myself through you, to you

can't wait
oh, and sorry about all the letters left out, others put in..I felt 'inspired'

ruin blood hatred fear pain
disorder
ocd
anguish
the revolting reality
and you expect me to create
to improve
you deserve nothing
i despise you all
and will wait for you down there
and until you arrive i will have it all figured out where
to escape from you
so that you cant do any more harm to me
whats the point in denying there wont be anyone who can give me all the care that long should have been given and still has to be
and will have to be
(i cant put my mind off seeing you two before my mental eyes)

and idont really need you anymore, im not worthy now, either,
i can love myself, and thats alright for my part
someone said you cant count on anyone, nor expect anything in return of anything you have given
youre right, i was naive

lets become a true, full-blown narcissist

oh what a beautiful creature

ive always known i was pretty, adorably pretty haha

haunted and possessed

'this is where I live now, and I have overcome my demons, and have grown out of that thinking that wouldn't let me live or give'
stop me now
a unit, a family

mr wolf mondja 'these cities, this view, I see nothing without you'
én mondtam: mindig, ha egy pillanatra kilépek a megszüntethetetlen magányosságból, mintha egy másik városban lennék. egy egészen más városban. egy másik univerzumban

could have it so much better

I'm sorry I hurt you,
I hurt me too



this wonderful, wonderful, pure love being,
watching you makes me want to be better

well, I just came for you

the very soul of what we were then.
dori's being melodramatic, and is on the verge of it again.

+ it's kind of ridiculous when all the fine nerves are focused on your telephone,
and it suddenly gives this tiny rattle, and you feel like being redeemed at once, at last, and then it turns out to be your fucking bank telling you whatever..you spent 125 HUF, now you have 125 HUF less..congrats, babe, you're good

secrets that we keep

it can't be sincere unless you spend time here
if you lived here, you'd be home now
and to make it r e a l, I need to have you here
I need to see you
...
a léggömb elrepül, az álom-buborék kipukkad (nem szeretem ezt a szót, nyomorék a hangalakja)

hogy terjednek a dolgok - soha nem hittem volna, hogy valaminek én leszek a közepében.
semmit nem csináltam az elmúlt pár napban: felkel, sír, cigi, sír, enni, mozog, sír, sír, iszik, fél, sír, inkább hagyjuk a sulit, inkább alvás. nem tetszik ez nekem, kézbe veszem a dolgokat.

és közöttünk járnak, talán épp most néztünk egymás szemébe. talán róla gondolnád utoljára. talán, ha elmondaná, hacsak utalna is rá, el sem hinnéd. hogyan is lehetne,
szinte nem is valóság.
talán évekig súrlódunk anélkül, hogy eszünkbe jutna ilyesmi.
szinte magunkról is elfelejtjük.
ami nincs szem előtt, az nem is létezik. nem is történt meg.


de akkor miért nem működik semmi? miért nincs rendben?

igen, közöttetek járunk.

replaced with tears

now I know how joan of arc felt,
now I know how joan of arc felt..
elnézést attól, akit -bár én akaratlanul, de- úgy bántottam, mint ahogy most engem bántanak




első opció
de én akkor is akarom, és mindent megpróbálok, a megaláztatást, meg a kockázatot, hogy t e l j e s e n elborul az agyam

második opció
én leszek a mozdulatlan, és megpróbálom elhitetni magammal, hogy én vagyok a mozdulatlan

harmadik opció
csináljunk mindent, ahogy eddig, legalább lesz valami úgymond külső esemény,
beszédtéma, ilyesmi. hátha fordul a kocka, és én leszek pszicho

utolsó opció
nem veszek levegőt, kiszakadok az űrbe

és mindezek különböző elegyű kombinációja

ezt nem hiszem el, the circle never breaks, do you ever feel ok?



I only want to do the right thing but all these demons harass my soul
I won't be today, I'm alone again
no one can make that alive, no one can say they're better,
not when all this freedom you get is a lie

már megint én vagyok a kibaszott mohammed, és valaki más a hegy

'but the mountain never moves'

fordulat

So is this what they mean about moving on
Is this really the end you won't stick around
The one that stays, you're the one that throws
Out the one that has kept you close

pedig eddig nagyon szép dolgok történtek, amikért büszke lehetek magamra, és
amik boldoggá tesznek. de valami mindig elromlik, és ebben most nem az én kezem van. vagy igen? szeretném, ha elnyelne a víz, mert már semmi nem erősít meg abban, hogy nem álmodom, mert megbénít az elhagyatottságtól való félelem. engem meg kell, hogy tartsanak. nekem is meg kell tartanom magam, csak hadd tudjam, hogy más is meg fog, megfog, és van értelme.

az egyetlen megnyugvás, ha kitalálok egy megoldást. az lesz a terv, hogy nagyon sokat mozgok, nagyon keveset eszem, és akkor kitisztul majd a fejem, vagy ha nem, legalább elfogyok. nagyon szeretném, ha tiszta lenne, hogy ne fussak bele a semmibe, mert ha belefutok, utána nem hiszem, hogy tudom, hogyan tovább. tűnjön el a pánik a fejemből, most tényleg nem érdemlem meg. és ha az iskolai teljesítményemről is kiderül, hogy béna, akkor nemtudom.

milyen furcsa-képtelen volt az elmúlt pár nap. mennyire sok minden van már megint,
nagyon nagyon sokat kell mozognom, és akkor rendben lesz.


dóri mégiscsak szeretve van

mégiscsak létezik 'család'

HOLDVILÁGMÁRTÁS

ez a legjobb, ez a moslék bywordje-étel

we are entranced

tegnap megöltem egy démont.
nagyon büszke vagyok magamra.
most már csak jobb dolgok fognak történni

having me for dinner tonight

darling, these days my favourite view is you

ezeket a dolgokat szeretem a legjobban, esküszöm

<3<3<3

siouxie - spellbound mint ultimate aláfestő hangkavalkád
ez a kedvencem, a kjúr-ünnep, amikor már be-bekúszik a bright eyes-hangulat is.
rendben van a szobám, rendben van a testem, kitisztult az ég, felül tudok emelkedni magamon, tudom értékelni shakespeare-t, és

make a plan to love me sometime soon

ma románul akarok tanulni.
félek, mert egy ideig nem lesz anyukám, és így nullára redukálódik
azoknak a száma, akik legalább valamennyire vigyáznak rám.
már megint teljesen egyedül vagyok az irracionalitással.
félek, mert még nem merek még egy anyagot bevinni a szervezetembe.
félek, mert nem akarok összeesni vérvételkor, mert senki nincs, akire
számíthatnék.
félek, mert a nausea és a szívdobogás folyton üldöz, amikor nem akarom.
félek, mert úgy érzem, már van mit elveszítenem, és az elveszítendő
elveszi a zuhanás szabadságát, az összeomlás lehetőségét.
mert szégyen lenne előtte zuhanni, és fájdalom őt lehúzni a zuhanásommal.
csak a zavar nem múlik el magától, és a gondoknak a felét sem vallhatom be
neki. az önzés undorító, minden szempontból.
túl sokszor érzem magam undorítónak, és így valamennyire nehéz
az emberek szeme elé kerülni, és elhitetni velük, hogy számítok.
és nagyon dühös lennék, ha az egyetlen esélyemet is elszalasztanám,
úgyhogy, azt hiszem, a fennkölt szellemi küzdelemnek tényleg van értelme,
és nem lehet lespórolni. az az egyetlen, amire építeni lehet.

már megint kicsit ki kell zárni a külvilágot, a sikeres, ambiciózus embereket
a lenyűgöző eredményeikkel és terveikkel - közben pedig el kell távolodnom magamtól, hogy láthassam magam. kell a realitás, az egészségesen egzaltált valóság.

de ma olyan szépre suvickoltam magam a lehetőségekhez képest.
és valamiért kicsit otthonosabb lett a szobám. és tudom, miért. jó, nagyon jó.

megnyugtatom magam, hogy a hányinger eddig mindig megmaradt abban a státuszban, szerzek még gyertyát és fahéj aromát, bekapcsolom a csillagos-csillogós égősort,
mindig lesz meleg gyümölcsteám, elegendő cigim, beragasztom a jókedv-csináló képeket
a naplómba, amit olyan rendszeresen írok, mint eddig, ha nem rendszeresebben. rakok bele csillámport és teafiltert, ahogy az előzőbe is raktak, jó szokás. meghallgatom a kedvenc zenéket, de nem túlhallgatom őket, végignézem a filmeket, kifaragom a tököt holnap, megelégszem a fejformámmal, és örülök, hogy mostanában a hajam mintha eggyel jobban harmonizálna vele. mindent kibeszélek a rendelésen, ami bánt, mert nem létező sebre csak nem létező gyógyír van, és akkor miért várom, hogy jobb lesz. elfogadom, hogy egy csomó dologhoz nem értek, és nem teszek úgy, mintha akarnék. elfogadom, hogy nem mindenki szeret, és hogy igazságtalanságok igenis történnek, és történni fognak. arra fordítom az energiát, amiben értelmet látok és érzek, megtanulok magyarul hangsúlyozni, tanulok magyarul, megtanulok angolul jobban hangsúlyozni, meg még ezermillió dolgot vele kapcsolatban, tanulok franciául, tanulok németül, és ezzel a praktikával egyben rákényszerítem az apukámat, hogy foglalkozzon velem. újra hangosan fogok angolul szépen beszélő embereket ismételgetni, mint régen, no matter what, hát ez van, hangosan beszélek egyedül, és énekelni meg szolmizálni is ugyanúgy fogok, mint elsőben, hangosan és egészségesen (lehet, hogy hamisabban, mondjuk). rendesen felöltözöm, zöldséget eszem, és húst is próbálok, fokozatosan megszabadulok a felgyülemlett kacatoktól, szülinapi ajándékot csinálok és karácsonyra mézeskalács házikókat. előhívatom a képeimet, csinálok újakat, az új körülményeimről. legközelebb harminckettes gatyát veszek harmincnégyes helyett, és olyan színeket, amik azt fejezik ki, ami lenni szeretnék. többet fogok előre gondolkodni, és ha nagyon sötét minden, és nem akarok én lenni, arra gondolok majd, mit csinálhatnak mások egyedül. arra gondolok majd, mit csinálnék, ha látnának egyedül. (az elég inspiráló, a megfelelési kényszer)


rászánom az időt a dolgokra, mert a dolgokról előbb-utóbb kiderülhet, hogy érdemes rájuk szánni az időt - ha másért nem, legalább azért, hogy legyen értelme annak, amit csinálok. ez az idegesítő-izgága kényszeresség, a feszültséglevezető rutin-körök, amik valóban csak körök, nem vezetnek sehova, csak ellopják az összes erőmet, ez tart engem a felszínen, a felszínességen, amiben s o h a nem leltem örömömet valójában. hát hiszen ezért nem örülök.
semminek nincs értelme, amiben nem tudok elmerülni.
ez a kialakult félbénaság, az inadekvát mozgásom és megszokásaim, hogy mindent csak érintek, és semmit nem tárok fel valójában, ez kezd nagyon idegesíteni, és ha valóban a fluoxetin cuccos az, ami segít kimászni belőle, hát legyen, de először szeretném a fejemmel, az összes kicsi idegemmel is akarni, és megnézni, mennyit számít az, ha valamit igazán akarok.
(a kettő pont ugyanolyan súllyal esik latba, a kettő együtt pedig a dolog maga)
igazán és akarni.

ezt találtam, és ez valamiért nagyon feldob

abszurdum

"a Heart Attack Grill nemcsak nyolcezer kalóriás hamburgert és a világ legmagasabb vajzsírtartalmú turmixát árulja, de a 160 kiló feletti testsúlyúak ingyen ehetnek annyit, amennyi beléjük fér."

tudtam én, hogy waiting for godot!
ha a megfelelő helyen és közegben találom magam, a megfelelő attitűddel, egy darab kemikáliára nem lesz szükségem, autorizáltan lehetek elmebeteg, és még meg is fizetnek érte.

tatarsky, my hero, you showed me the way.

ezek a szerkezetek lélektani tényeken alapulnak

"az a körülmény, hogy ekkor is ily gondosan alkalmazza az időegyeztetést, a föltételes módot, a hajlott ékezettel, melynek szemöldökszerű jelét szinte ott láttuk lebegni szobánk sötétjén, annyira megindított minket, hogy másnap önként felemeltük a fizetését."

tejóég, kornél..

'no, I love being me'

this place got sacred, all sacred, thanks.
will keep on smashing the furniture - it developes my mental integrity, gives me a slight sense of achievement to see my environment in a similar state to my inner one
(blue + pink)

slip inside this house, now

homecoming

have you ever heard about poetic justice?
here it is.
kitch, exaggaration, absurdity, anything, just anything - allowed.
anything to take the pain away.
at a ceratin time, we'll all arrive in a safe place.
finally, I got myself prozac.
highest moment of my life.
now I can r e a l l y show off!

WHAT YOU PERCEIVE AS LIFE IS NO MORE THAN A CHORE

egy újabb filmjelenet a fejemben

ahhoz sincs erőm, hogy igazán erőtlen legyek, paradoxonok hajkurásznak,
aludni, enni, aludni, zuhany, aludni, aludni, el

so frozen with terror

chronic diseases that screw up your life and you can't even talk about them.
looking 16, feeling agelessly numb and hopeless.
I really do see now how people are left with no choice, and want to just quit.
quit everything, cause everything is painful, humiliating, terrifying.
I really wouldn't want to hurt anyone by my mere self, no one deserves that,
better leave them alone, wish them the best, and go it alone, as always. can't be that long now

I'll never forgive.

louder than sirens

komolyan sírógörcsöt kapok néha az ilyenektől,
nem is szabadna élőben megnézni, túl sok
meg amúgy is.. a s z í n e k + f é n y e k



és pontosan így kell ugrálni rá

úristen, mennyire szeretnék egy ilyen helyen élni legnagyobb részt, és pont ilyen formában

egyik: el kell utazni innen, most már biztos
másik: néha azon gondolkodom, jobban szeretem a rossz dolgokat - őket sokkal egyszerűbb elviselni, mint a szépet vagy a jót (itt egyenlőségjel. ja meg az 'őket', nyilván)
megint másik: a vörös hajúak tudnak valamit
még egy: éhes vagyok. nagyon-nagyon, egyfolytában. és az nem összeegyeztethető a lebegéssel

change of heart or address

I might just force myself a bit and become a lesbian.
if I can have her for my girlfriend, sure

semmi nem elég

your pleasure is as good as it were mine (well, it's must be mine once you have it, and it I have you in me in a way)
people saying things against you hurts me as if they had said it against me

how can someone support another when they're just as much in need as the other.
and how can the other support them if they're just as much in need
I can't finish the sentence. got lost in my utmost effort to reach accuracy.
but I'm hungry as hell, and busy restlessly ruining myself.
I'm starving so much for tastes




love, love

so out of it

hát te sem vagy legyőzhetetlen, hát én sem.
nem akarlak szomorúnak látni, inkább bánts meg, de legyél boldog.
(persze az sem tartós)
inkább legyek én is boldog,
inkább te is,
bántsuk egymást minimálosba, jólesz.
most kicsit úgy érzem, megérné meggyógyulni.
hadd gyógyuljak meg, kedves körülmények

pssv agrssv

I hate all my family, and I wish hadn't been born-mood today.
who the fuck cares about your birthday lunch.
I have been trying to care for you in all the remaining threehundred and sixty four days, congrats on noticing the point in everything,
you just explained why all our relationships go rotten (if any)
you're ignorant, blind, bad parent, too good a person.
what's going on is absurd, and I want to tear my hair out, shout as loud as possible, throw against the wall everything I can reach,
all I'm trying to do is in vain - this is ABSURD - after all, I'm sharing a place with an alcoholic whacko + a pervert abuser,
on top of that I am mad.
quite mad

in seven(teen) years will you still be

szeretnék még egy picit tizenöt éves lenni, amikor az előrendelt lemezre való várakozás
akkora izgalmakat okozott, hogy teljesen befedett ilyen földöntúli-ragyogó boldogsággal és reménnyel,
na és ez pont hét éve volt,
és most egy darab moslék vagyok, akit senkinek nem kívánnék.

viszont ma délelőtt, a hév felé sétálva végérvényesen rájöttem, hogy
veszélyesen nárcisztikus vagyok.
ezért nem hiányzik ám senki és semmi.
már megszoktam, hogy nem szabad hiányozniuk - úgyse jönnek, úgyse törődnek velem,
csak akkor meg miért jön néha mégis ez az érzés, hogy jöjjenek, törődjenek velem,
miért nem tudok normálisan elszakadni a valóságtól, kiszakadni a világból,
de miért nem jönnek, és törődnek velem annyira, hogy ne akarjak kiszakadni belőle.
miért mindig az arany közép.rossz.

cracks

valaki csiholjon belém boldogságot, spent on rainy days van, de
nem akar segíteni se az almás-fahéjas joghurt, se az almás-fahéjas tea, se a feketekávé, se a tonhal, se a paradicsom, olivabogyó, kígyóubi, kétszersült, banán,
étcsoki,
pedig hát látható, hogy a legvidámabb kajákat eszem, de még mindig semminek semmi értelme.
semmi nem számít, csak az esztétikum. az minden, kívül-belül.

király vagyok, nem fáj semmi, már nem bánhat senki, eddig mindenki megtette a tőle telhetőt, most én jövök. vigyázz, világ, gonosz vagyok.

this is the obsessive part

I kind of promised myself not to get entangled in posting any more songs from
s i o b h a n
but oh my my my
love/hate
what's it gonna be?
(even though it's only fake reality)

today this was the line I sang to myself:
'I think I need to take some joy in something I do'

second day on pills,
so far, so good



I'll be with you in hell

between reality and

when reality fails to live up to your expectations
then comes the thought again
why do it, why try
(for its own sake? sure)

two things noticed:

when utterly lonely, I tend to check my horoscope - gives a slight sense of belonging
I just forgot the other one

but it's quite certain I care more about nothing but my appearance (such a heavy load, once you know you have no chance to look ok. everyone looks more than ok, but me)

I do not struggle in your web because it was my aim to get caught





but then again
'a thought came down and washed away the hurt
and there is always something you can learn'
let's try trying,
die trying

overwhelming happiness

na most vagy epilepsziás vagyok, vagy bipoláris zavarom van. remélhetőleg hányni is fogok, ha már eddig nem. szeretlek, kicsi test! <3
csúnya hétvége, elhagyatott.
lelkiismeret-furdalás
még mindig csak az iskolán kívül vannak barátaim, de szerintem őket sem érdemlem meg

viszont elmosolyodom, mikor az egzaltált tanárbácsi a nikomakhoszi etika után kutatva, valami elképzelhetetlenül naiv-kedves hanghordozásban felkiált, hogy 'jaaaj, hadd nézzek bele!' - hát ezen a dóri még a tengernyi gonosz kényszeres gondolat meg önsajnálat meg szorongás közepette is el kell, hogy mosolyogja magát

hihetetlen az én pozícióm. 'mert egy szerethető ember vagy' - és nincs válasz. nincs válasz csak egy olyan, hosszan kitartott töredék másodperc van, amíg egy könny érzésének a gondolata átfuthat az agyán, és átfuthat az enyémen, és akkor ott van a következő pillanat. szerencsére. de ez ilyen soha-nem-felejtő pillanat szia, valóság, picit nem tetszel (de picit igen, haladás)

azt hiszem, a lehetséges valóságok közül jelenleg még a legjobbat kaptam