csúnya hétvége, elhagyatott.
lelkiismeret-furdalás
még mindig csak az iskolán kívül vannak barátaim, de szerintem őket sem érdemlem meg
viszont elmosolyodom, mikor az egzaltált tanárbácsi a nikomakhoszi etika után kutatva, valami elképzelhetetlenül naiv-kedves hanghordozásban felkiált, hogy 'jaaaj, hadd nézzek bele!' - hát ezen a dóri még a tengernyi gonosz kényszeres gondolat meg önsajnálat meg szorongás közepette is el kell, hogy mosolyogja magát
hihetetlen az én pozícióm. 'mert egy szerethető ember vagy' - és nincs válasz. nincs válasz csak egy olyan, hosszan kitartott töredék másodperc van, amíg egy könny érzésének a gondolata átfuthat az agyán, és átfuthat az enyémen, és akkor ott van a következő pillanat. szerencsére. de ez ilyen soha-nem-felejtő pillanat szia, valóság, picit nem tetszel (de picit igen, haladás)
azt hiszem, a lehetséges valóságok közül jelenleg még a legjobbat kaptam
No comments:
Post a Comment