in seven(teen) years will you still be

szeretnék még egy picit tizenöt éves lenni, amikor az előrendelt lemezre való várakozás
akkora izgalmakat okozott, hogy teljesen befedett ilyen földöntúli-ragyogó boldogsággal és reménnyel,
na és ez pont hét éve volt,
és most egy darab moslék vagyok, akit senkinek nem kívánnék.

viszont ma délelőtt, a hév felé sétálva végérvényesen rájöttem, hogy
veszélyesen nárcisztikus vagyok.
ezért nem hiányzik ám senki és semmi.
már megszoktam, hogy nem szabad hiányozniuk - úgyse jönnek, úgyse törődnek velem,
csak akkor meg miért jön néha mégis ez az érzés, hogy jöjjenek, törődjenek velem,
miért nem tudok normálisan elszakadni a valóságtól, kiszakadni a világból,
de miért nem jönnek, és törődnek velem annyira, hogy ne akarjak kiszakadni belőle.
miért mindig az arany közép.rossz.