konzekvencia
még a legcsúnyább pszichotikus gonoszságok is elmulaszthatók csupán azáltal, hogy nem hagyunk nekik teret. egyenlő: kilépünk a fejünkből. elképesztő, hogy a fejem mennyire le akar rántani, és nemtudom, hogy miért, és el akar szakadni tőlem, vagy én akarok elszakadni tőle, és ez nem túl biztató, hogy magamról mint két különálló és ellentétes d o l o g r ó l beszélek.
meg rájöttem, hogy nem vagyok képes érezni. ez ilyen semmiség-dolog. csak így leírom, hiszen semmi az egész. de mindig, amikor ez realizálódik, visszakövetelem az egész túláradó-túlérzékeny, naiv és szentimentális (hm..) természetemet, és nem akar visszajönni. inkább legyen túl sok, mint a semmi. azthiszem, ha élek még néhány évtizedet, és most nem kezdek el elváltozni meaning visszaváltozni a normálisba, ebből az elváltozott-állapotból - pont olyan leszek, mint apukám.
nyilván mínusz a megfelelő intelligencia és olvasottság.
'in shutting out the light of day, she had shut out infinitely more; that, in seclusion, she had secluded herself from a thousand natural and healing influences; that, her mind, brooding solitary, had grown diseased, as all minds do and must and will that reverse the appointed order of their Maker'
No comments:
Post a Comment