na ez még a tegnapelőtt akart volna lenni, de nem rakom be, mert bántja a fejemet az elkülönültség hiánya. hirtelen felkavarodott minden, és nem rendeztem a legdurvább problémákat, csak újabbak jöttek rá; soha semmi nem oldódik meg, csak gyűlik a feszültség meg a szomorúság, meg erősödik a tudat, hogy valami nekem nincs rendben
a kognitív képességeimmel, az idegekkel meg mindennel. velem. semmilyen elv nem vert gyökeret bennem, és ez elborzaszt.
minden olyan valószínűtlen, olyan felkavaró
but the flesh is weak and wihtout reason
nem tudom, milyen lesz ezek után itt lakni.
mindig az augusztus vége - szeptember eleje volt a legszebb része az évnek, és hogy lehet, hogy amikor egy picit lehetnék boldog is, nagyon szomorú vagyok. mármint ez nem rajtam múlik, tényleg
tegnapelőtt még picikét azt hittem, picikét tudom, hogy mi van, meg mi nincs, de most már teljesen felesleges ilyeneken gondolkodni -
én álmodom őt, ő álmodik engem, és mindhármunkat valaki
ilyen érzés volt, a legpuhább érzés
könnyek
No comments:
Post a Comment