slowly melting into the immense, charmingly smooth, colourless, textureless (does that actually exist?) nothing.
just trying my best to put an impression into words.
wondering why I feel the need to do so.
my attempt at expressing myself will have to fail utterly if I keep grasping this absurd idea I should try to stick to others' principles.
just about how I feel at this time of the year. this is like nothing else, completely indescribable, one huge impression of being worn away, but in a way that's neither painful nor revolting
like a drop of some colourful liquor dissolving in water.
it's just I've never wanted to be real this much, never been aware of my shortcomings of the past few years, aware of the unlucky soul I've developed, aware of the next to impossible nature of restoring things to their original state.
w h a t e v e r
you don't love me, big fucking deal
the problem is I was not born to be a psychopath, and -after all- have no intention to become one. I'm fed up with all you psychopaths, letting others bleed out and not even enjoying it, merely letting it happen because you have nothing better to amuse yourselves with.
I have some faint idea how a psyche like that could come about, I just don't get why you psychos are not open to be healed.
I don't assume we are born to be psychos. let me have my free will, let me be sane
I want to be sane, and I want to get others their sanity back.
I don't want to scream at night just to find myself waking up with puffy eyes and salty cheeks in the next afternoon, feeling the loneliest ever
if I can change you, I can change anything.
but I guess I keep overestimating my abilities all the time
too bad
Friday, 31 August 2012
mas szív ro ham
tegnap megvolt a howl-moment, a sikítozom a sötétben, szerencsére senki nem hallott (remélem), úgyis mindegy, ha ez nem sikerül, még mindig jöhet az érfelvágós opció.
most komolyan úgy érzem, tényleg kiegyeztem azzal a megoldással;
akárki akárhogy mondja; jönnek az ilyen élni fogunk, mint a patkányok a romok között, de élni-típusú szövegek, legyenek ők az erős patkányok, én inkább lélekvándorolok.
jobb lett volna az ed, akkor már nem lennének ilyen kételyek.
akkor már őt sem ismertem meg volna -
szegény áldozat. b ű n ö s
Sunday, 26 August 2012
the ropes have been unbound
that soundtrack of this particular feeling related to that particular person
the fabric of your flesh
I cannot rest
the fabric of your flesh
I cannot rest
Saturday, 25 August 2012
álom
mindig le vagyok maradva,
na ez még a tegnapelőtt akart volna lenni, de nem rakom be, mert bántja a fejemet az elkülönültség hiánya. hirtelen felkavarodott minden, és nem rendeztem a legdurvább problémákat, csak újabbak jöttek rá; soha semmi nem oldódik meg, csak gyűlik a feszültség meg a szomorúság, meg erősödik a tudat, hogy valami nekem nincs rendben
a kognitív képességeimmel, az idegekkel meg mindennel. velem. semmilyen elv nem vert gyökeret bennem, és ez elborzaszt.
minden olyan valószínűtlen, olyan felkavaró
but the flesh is weak and wihtout reason
nem tudom, milyen lesz ezek után itt lakni.
mindig az augusztus vége - szeptember eleje volt a legszebb része az évnek, és hogy lehet, hogy amikor egy picit lehetnék boldog is, nagyon szomorú vagyok. mármint ez nem rajtam múlik, tényleg
tegnapelőtt még picikét azt hittem, picikét tudom, hogy mi van, meg mi nincs, de most már teljesen felesleges ilyeneken gondolkodni -
én álmodom őt, ő álmodik engem, és mindhármunkat valaki
ilyen érzés volt, a legpuhább érzés
könnyek
na ez még a tegnapelőtt akart volna lenni, de nem rakom be, mert bántja a fejemet az elkülönültség hiánya. hirtelen felkavarodott minden, és nem rendeztem a legdurvább problémákat, csak újabbak jöttek rá; soha semmi nem oldódik meg, csak gyűlik a feszültség meg a szomorúság, meg erősödik a tudat, hogy valami nekem nincs rendben
a kognitív képességeimmel, az idegekkel meg mindennel. velem. semmilyen elv nem vert gyökeret bennem, és ez elborzaszt.
minden olyan valószínűtlen, olyan felkavaró
but the flesh is weak and wihtout reason
nem tudom, milyen lesz ezek után itt lakni.
mindig az augusztus vége - szeptember eleje volt a legszebb része az évnek, és hogy lehet, hogy amikor egy picit lehetnék boldog is, nagyon szomorú vagyok. mármint ez nem rajtam múlik, tényleg
tegnapelőtt még picikét azt hittem, picikét tudom, hogy mi van, meg mi nincs, de most már teljesen felesleges ilyeneken gondolkodni -
én álmodom őt, ő álmodik engem, és mindhármunkat valaki
ilyen érzés volt, a legpuhább érzés
könnyek
Friday, 24 August 2012
before I and the world parted
szekvencia
konzekvencia
még a legcsúnyább pszichotikus gonoszságok is elmulaszthatók csupán azáltal, hogy nem hagyunk nekik teret. egyenlő: kilépünk a fejünkből. elképesztő, hogy a fejem mennyire le akar rántani, és nemtudom, hogy miért, és el akar szakadni tőlem, vagy én akarok elszakadni tőle, és ez nem túl biztató, hogy magamról mint két különálló és ellentétes d o l o g r ó l beszélek.
meg rájöttem, hogy nem vagyok képes érezni. ez ilyen semmiség-dolog. csak így leírom, hiszen semmi az egész. de mindig, amikor ez realizálódik, visszakövetelem az egész túláradó-túlérzékeny, naiv és szentimentális (hm..) természetemet, és nem akar visszajönni. inkább legyen túl sok, mint a semmi. azthiszem, ha élek még néhány évtizedet, és most nem kezdek el elváltozni meaning visszaváltozni a normálisba, ebből az elváltozott-állapotból - pont olyan leszek, mint apukám.
nyilván mínusz a megfelelő intelligencia és olvasottság.
'in shutting out the light of day, she had shut out infinitely more; that, in seclusion, she had secluded herself from a thousand natural and healing influences; that, her mind, brooding solitary, had grown diseased, as all minds do and must and will that reverse the appointed order of their Maker'
konzekvencia
még a legcsúnyább pszichotikus gonoszságok is elmulaszthatók csupán azáltal, hogy nem hagyunk nekik teret. egyenlő: kilépünk a fejünkből. elképesztő, hogy a fejem mennyire le akar rántani, és nemtudom, hogy miért, és el akar szakadni tőlem, vagy én akarok elszakadni tőle, és ez nem túl biztató, hogy magamról mint két különálló és ellentétes d o l o g r ó l beszélek.
meg rájöttem, hogy nem vagyok képes érezni. ez ilyen semmiség-dolog. csak így leírom, hiszen semmi az egész. de mindig, amikor ez realizálódik, visszakövetelem az egész túláradó-túlérzékeny, naiv és szentimentális (hm..) természetemet, és nem akar visszajönni. inkább legyen túl sok, mint a semmi. azthiszem, ha élek még néhány évtizedet, és most nem kezdek el elváltozni meaning visszaváltozni a normálisba, ebből az elváltozott-állapotból - pont olyan leszek, mint apukám.
nyilván mínusz a megfelelő intelligencia és olvasottság.
'in shutting out the light of day, she had shut out infinitely more; that, in seclusion, she had secluded herself from a thousand natural and healing influences; that, her mind, brooding solitary, had grown diseased, as all minds do and must and will that reverse the appointed order of their Maker'
Monday, 20 August 2012
teszteljük a hipotézist
update négy nappal későbbről: a hipotézis le lett tesztelve, és akkor most nem is tudom, hogy mit gondoljak. (ez a második, egyben befejező szakasza a hipotézistesztelősdinek, muhaha)
akkor most tényleg az egész világ robotokból áll?
Sunday, 19 August 2012
kinn
szekvencia
konzekvencia
bármi történik kinn, én ugyanabba a vágásba zökkenek vissza; senki nem változtat helyettem. pedig iszonyat felvillanyozó emberek léteznek, és már most egy csomót ismerek közülük.
komolyan, ha másért nem, értük érdemes legalább próbálkozni.
megnyugtat, hogy már valószínűleg láttam a legszebb fiút a világon. vagy elszomorít, nemtudom.
aki nyilván egyből felfogja, hogy mit mondok. igazából azt hiszem, kicsit irigy is vagyok rá.
(hallam foe leszek, glaswegian leszek, a macskám is skót lesz és gömbfejű)
konzekvencia
bármi történik kinn, én ugyanabba a vágásba zökkenek vissza; senki nem változtat helyettem. pedig iszonyat felvillanyozó emberek léteznek, és már most egy csomót ismerek közülük.
komolyan, ha másért nem, értük érdemes legalább próbálkozni.
megnyugtat, hogy már valószínűleg láttam a legszebb fiút a világon. vagy elszomorít, nemtudom.
aki nyilván egyből felfogja, hogy mit mondok. igazából azt hiszem, kicsit irigy is vagyok rá.
(hallam foe leszek, glaswegian leszek, a macskám is skót lesz és gömbfejű)
Saturday, 18 August 2012
redemption isn't coming soon
azt hiszem, folyamatban lyukad a gyomrom.
DE megvan a cikk!
mániákus összefüggés-kereső vagyok.
vagy csak mániákus
és mindig kiderül valami
'The woman looked like a large rag doll smashed to pieces'
The incident that affected him most profoundly occurred while he was leading a mobile patrol of two Land Rovers and seven men through the centre of Lurgan in March 1972. A massive explosion a hundred yards in front of Johnson's vehicle brought the patrol to a halt. A bomb had been detonated in an underground toilet. Johnson saw people scattering through swirling clouds of thick black smoke. Within minutes he had cordoned off the area and mounted guards to provide cover against snipers in case it was a set-up.
Raised voices caught his attention. A man was screaming at a policeman and pointing at the toilet. "He was shouting, 'My wife's in there! My wife's in there!'" Johnson raced towards the man.
"I was about to give the order when one of my men found a woman's shoe. We dug frantically with our bare hands. Then I found her. She looked like a large rag doll smashed to pieces. All that was left of her clothing was a piece of rag around her neck; other parts of her had been blown off. Even her toes were missing. I covered her with my combat jacket and carried her out to an ambulance."
following sea
and the sirens always sing
PTSD
s h e l l shock
minden összevág, imádom, hogy minden összevág.
they count the dead, now, why won't they just count me?
and I see the days go by
but I'm just feeling numb
there's no one here to come over
majdnem:
'leonard was driven straight through its torments and emerged pure, but enfeebled - a better man, who would never lose control of himself again, but also a smaller man, who had less to control.'
I was taught to love and not to hate
as violence becomes my fate, I'm like a bomb, might detonate
it scares me
DE megvan a cikk!
mániákus összefüggés-kereső vagyok.
vagy csak mániákus
és mindig kiderül valami
'The woman looked like a large rag doll smashed to pieces'
The incident that affected him most profoundly occurred while he was leading a mobile patrol of two Land Rovers and seven men through the centre of Lurgan in March 1972. A massive explosion a hundred yards in front of Johnson's vehicle brought the patrol to a halt. A bomb had been detonated in an underground toilet. Johnson saw people scattering through swirling clouds of thick black smoke. Within minutes he had cordoned off the area and mounted guards to provide cover against snipers in case it was a set-up.
Raised voices caught his attention. A man was screaming at a policeman and pointing at the toilet. "He was shouting, 'My wife's in there! My wife's in there!'" Johnson raced towards the man.
"I was about to give the order when one of my men found a woman's shoe. We dug frantically with our bare hands. Then I found her. She looked like a large rag doll smashed to pieces. All that was left of her clothing was a piece of rag around her neck; other parts of her had been blown off. Even her toes were missing. I covered her with my combat jacket and carried her out to an ambulance."
following sea
and the sirens always sing
PTSD
s h e l l shock
minden összevág, imádom, hogy minden összevág.
they count the dead, now, why won't they just count me?
and I see the days go by
but I'm just feeling numb
there's no one here to come over
majdnem:
'leonard was driven straight through its torments and emerged pure, but enfeebled - a better man, who would never lose control of himself again, but also a smaller man, who had less to control.'
I was taught to love and not to hate
as violence becomes my fate, I'm like a bomb, might detonate
it scares me
Friday, 17 August 2012
instant öröm kettő
szekvencia pt. 1
konzekvencia
ne basszuk el a kedves emberekkel töltött szép napokat idegesítő emberekkel töltött béna estékkel.
augusztus vége-szeptember eleje idő, felhők, boldog-szomorúság
túl sok érzelmi töltet van mostanában, ezért kell képekkel leképezni őket; legalább valami kis szilárdság legyen. még jó, hogy a digitális képről beszélek, HAHAHA
Wednesday, 15 August 2012
Sunday, 12 August 2012
minor
ó, a hiányérzet.
körülbelül 12 éves koromig voltam valamennyire is ö s s z h a n g b a n magammal
Saturday, 11 August 2012
x x alone
feed me - emotionally cause I'm starving, no matter how much I eat
there's nothing to take away this ever-hurting emptiness,
and I'm exasperated. this won't stop
you can remove the source of all annoyance but in the meantime it turns
out the annoyance started growing inside you.
so with the outer irritation removed, you're left with your nasty, failing defence mechanisms that make you unable to go out as a whole ever again.
and it's all received with the lack of understanding, so as
'how come you're still a mess once it all got better?' that type of thing
hahaha
don't you know you're already at least sick as they are.
sicker than they are as they're half as not aware of it as you are,
and won't ever know.
realising I lost my position in both worlds
I'm too sick to be normal
I'm too normal to be sick
the sickest of all sick
and I can't see people. I love people, want people,
and can't just face them
and xanax won't give me an easy sleep, either :(
there's nothing to take away this ever-hurting emptiness,
and I'm exasperated. this won't stop
you can remove the source of all annoyance but in the meantime it turns
out the annoyance started growing inside you.
so with the outer irritation removed, you're left with your nasty, failing defence mechanisms that make you unable to go out as a whole ever again.
and it's all received with the lack of understanding, so as
'how come you're still a mess once it all got better?' that type of thing
hahaha
don't you know you're already at least sick as they are.
sicker than they are as they're half as not aware of it as you are,
and won't ever know.
realising I lost my position in both worlds
I'm too sick to be normal
I'm too normal to be sick
the sickest of all sick
and I can't see people. I love people, want people,
and can't just face them
and xanax won't give me an easy sleep, either :(
Friday, 10 August 2012
Tuesday, 7 August 2012
happy daughter's day
just like the pretty old days + cigarettes + a nice amount of unsolvable mental issues
how I miss carelessness
how hard I find to cope with tomorrow and all the days when I have to go out, mingle,
and pretend that I'm functioning alright
how I miss carelessness
how hard I find to cope with tomorrow and all the days when I have to go out, mingle,
and pretend that I'm functioning alright
Sunday, 5 August 2012
sick to the heart, so tired
I don't want to act normal once I'm not, so I'll just arrange things accordingly
won't hurt those few I 'love' (that includes keeping the pain for myself even at the expense of some temporary relief)
should help those in a much tougher situation than me - and not to the satisfaction of my well-hidden narcissim
should not help those only capable of being aided but never actually reciprocating
should not believe for an instant that I might be any better looking than this,
nor should I take it from others; empty words
(in the past few months I've wholly realised I looked like sh.t, and have been constantly dreaming of other faces that scrap of makeup would look so much better on; no makeup looks cool on them too - I'm devastated)
whenever you don't see me pretty, I'm pissed
whenever you think me pretty, I hate it, and I hate you for being blind and all liars
just another panic attack, but I can handle my body now even thought it's a detestable wreck.
I want a proper collapse, it's been around me for so long, and it's making me mediocre and a secret psycho. I would, at least, want to be officially recognised as someone not completely healthy.
'fuck, I had a rough childhood, too'
Wednesday, 1 August 2012
sajátos / mindenféle használat
people ill-using me. people simply using me. seems like it's coded in my genes.
on my way to become the perfect psychopath, I guess.
x
szép dolog a törekvés, szép dolog másokon átgázolni, és várni, hogy bármit megtesznek érted, a te boldogulásodért, amikor te húzódozol viszonozni azt. gratulálok, további szép előremenetelt.
x
sajátos elképzelése van a szeretetről. valószínűleg nem szerették eléggé vagy nem tudták kimutatni felé a szeretetüket. cudar, vidék. cudar vidék.
(ilyenek budapesten is történnek)
a sajátos módján szeret is nagyon, bár nem hiszem, hogy igazából képes lenne rá.
ajándéknak sem olyat adunk, aminek mi örülnénk, hanem valami olyat, ami akár kurvára nem tetszik, de tudjuk, hogy a másiknak örömet fog szerezni, és ebből a tudatból szerzünk mi is örömöt.
nem önmagamat akarom megtalálni a másikban - ő igen.
mert önmagát sem találta meg soha. (szerepek, a végtelen sok szerep)
ez nem szeretet, ami benne van, és néha talán meg is próbálja kifejezni, érzékeltetni a maga sajátos módján; ez nem szeretet, amitől én nem növök, hanem éppen összeaszok - egészen kicsire és jelentéktelenre. a felemésztő szeretetedet tartsd meg magadnak, kérlek, bárcsak ne lenne semmi közöm hozzád. egyikőtökhöz se.
a legtöbbnek soha nem szabadna gyereket engedélyezni.
felelőtlen, önsorsrontó, keserű fél-roncsok. őrültek vagyunk mi mind.
ez viszont királyság:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20120729-christopher-nolan-batman-figurainak-pszichologiai-elemzese-joker-macskano-bane-harvey.html#
imádok két percig jó fej lenni idegenekkel! (de egy pillanattal se tovább)
something to fill the w hole
on my way to become the perfect psychopath, I guess.
x
szép dolog a törekvés, szép dolog másokon átgázolni, és várni, hogy bármit megtesznek érted, a te boldogulásodért, amikor te húzódozol viszonozni azt. gratulálok, további szép előremenetelt.
x
sajátos elképzelése van a szeretetről. valószínűleg nem szerették eléggé vagy nem tudták kimutatni felé a szeretetüket. cudar, vidék. cudar vidék.
(ilyenek budapesten is történnek)
a sajátos módján szeret is nagyon, bár nem hiszem, hogy igazából képes lenne rá.
ajándéknak sem olyat adunk, aminek mi örülnénk, hanem valami olyat, ami akár kurvára nem tetszik, de tudjuk, hogy a másiknak örömet fog szerezni, és ebből a tudatból szerzünk mi is örömöt.
nem önmagamat akarom megtalálni a másikban - ő igen.
mert önmagát sem találta meg soha. (szerepek, a végtelen sok szerep)
ez nem szeretet, ami benne van, és néha talán meg is próbálja kifejezni, érzékeltetni a maga sajátos módján; ez nem szeretet, amitől én nem növök, hanem éppen összeaszok - egészen kicsire és jelentéktelenre. a felemésztő szeretetedet tartsd meg magadnak, kérlek, bárcsak ne lenne semmi közöm hozzád. egyikőtökhöz se.
a legtöbbnek soha nem szabadna gyereket engedélyezni.
felelőtlen, önsorsrontó, keserű fél-roncsok. őrültek vagyunk mi mind.
ez viszont királyság:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20120729-christopher-nolan-batman-figurainak-pszichologiai-elemzese-joker-macskano-bane-harvey.html#
imádok két percig jó fej lenni idegenekkel! (de egy pillanattal se tovább)
something to fill the w hole
no direction home
(before all: congrats to n. longbotton on his latest b-day. poetic fucking justice to the ultimate underdog - I feel for you, I am one of you.)
still hate coming home, nothing ever fits, not only do ends not meet, but they don't cross each others' path either
supression and ambivalence, order and beauty there, supression and ambivalence on a whole different level (stemming from that so-called liberalism that's been the main characteristic of this scene), without the order, without the beauty.
everyone's painfully disorderly and loathingly ugly here.
I'm now quite sure my little brother's got this massive feminine touch inside him, hope it won't cause him any pain in the future..so curious how he's going to progress..would love to be part of it, sure, haha, you idiot, you dreaming idiot, don't you know it's im p o ss i b le
sol seppy's move doesn't work. certainly, not sol seppy's move's fault.
certainly not sol seppy's move's fault.
yesterday, I started comtemplating commas under a vastly different light.
whatever.
I can't make sense in any of the human languages, be it in the sense of verbal communication or in any other form.
x
"Ahogyan azt már egy korábbi cikkünkben is megírtuk, a Timeline célja, hogy úgy használhassátok a Facebook-profilotokat, mint valami naplót, ahol évekkel később is visszakereshetitek életetek legfontosabb eseményeit. Sőt, akár évtizedek múlva is megnézegethetitek, mikor-mi történt veletek."
életem legfontosabb eseményei a kibertérben, köszönöm, hogy emlékeztettek a létezésetekre, viszlát egy emberöltő múlva, MIKOR-MI.
néha azért -minden bizonyosságom ellenére- gondolkodóba ejt a világ azzal kapcsolatosan, hogy akkor most ki is az elmebeteg, én vagy ti vagy ők (én! én! én!!!),
meg hogy érdemes-e egyáltalán egy ilyen világban épelméjűnek lenni.
(nem érdemes) csak az egészséges őrület létezik mint alternatíva az egészségre. mint opció a túlélésre. bolondként meghalok; komolyan véve ezt a borzalmat megbolondulok.
still hate coming home, nothing ever fits, not only do ends not meet, but they don't cross each others' path either
supression and ambivalence, order and beauty there, supression and ambivalence on a whole different level (stemming from that so-called liberalism that's been the main characteristic of this scene), without the order, without the beauty.
everyone's painfully disorderly and loathingly ugly here.
I'm now quite sure my little brother's got this massive feminine touch inside him, hope it won't cause him any pain in the future..so curious how he's going to progress..would love to be part of it, sure, haha, you idiot, you dreaming idiot, don't you know it's im p o ss i b le
sol seppy's move doesn't work. certainly, not sol seppy's move's fault.
certainly not sol seppy's move's fault.
yesterday, I started comtemplating commas under a vastly different light.
whatever.
I can't make sense in any of the human languages, be it in the sense of verbal communication or in any other form.
x
"Ahogyan azt már egy korábbi cikkünkben is megírtuk, a Timeline célja, hogy úgy használhassátok a Facebook-profilotokat, mint valami naplót, ahol évekkel később is visszakereshetitek életetek legfontosabb eseményeit. Sőt, akár évtizedek múlva is megnézegethetitek, mikor-mi történt veletek."
életem legfontosabb eseményei a kibertérben, köszönöm, hogy emlékeztettek a létezésetekre, viszlát egy emberöltő múlva, MIKOR-MI.
néha azért -minden bizonyosságom ellenére- gondolkodóba ejt a világ azzal kapcsolatosan, hogy akkor most ki is az elmebeteg, én vagy ti vagy ők (én! én! én!!!),
meg hogy érdemes-e egyáltalán egy ilyen világban épelméjűnek lenni.
(nem érdemes) csak az egészséges őrület létezik mint alternatíva az egészségre. mint opció a túlélésre. bolondként meghalok; komolyan véve ezt a borzalmat megbolondulok.
Subscribe to:
Posts (Atom)