dombocskák, szürreális éjszakák
alkohol vagy nem. eltűnt étvágy, sajgó test. pulcsik, ajándék uzsonna. félbujkáló üzemmód. játszótér, köhögés. dóri nagyon kiborul/dóri nagyon érzéketlen. séta, várakozás. de túl sok cigaretta, mindenképpen.
lehemperegni a dombról, vagy csak elterülni rajta. rajta.
most épp elvesztettem az ízérzékelésemet, de végül is ez a legkevésbé elkámpicsorító.
egy legszebb fejjel az ölemben nem tudtam szívkiömlősen boldog lenni, viszont absence makes my heart grow fonder, legszívesebben csak sírdogálnék, mert nemtudom, mert vége a nyárnak, és el sem tudom képzelni, hogy lesz nekem ezután jó.
why so damn absynthe minded
lehet, hogy sehogy. lehet, hogy zombinak kéne lennem - a kis csontocskák az ujjaim alatt csak illúzió, gonosz csalás. k á p r á z a t
mintha véget érne az élet, úgyérzem.
pedig holnap akkor is négy óra, részemről botladozós bénakommunikáció vagy totális hallgatás (már megszoktam), pánikroham, életundor, koncentrációhiány
ide van nőve az az ember, és -ahogy én sem- véletlenül sem merészkedik ki a komfortzónából. vagy de.
vagy nem. de én nem bírok nagyon messze lenni attól a zónától, amelyikben tartózkodik.
"nem jó ő neked"
no pain, no gain; ha van, akkor tud fájni - most megint élet mert merészkedni a lelkembe. sajnálom, hogy így van
(most kell nekem még egy félóra, sírásra, ez a minimum. és holnap ilyen napfényes hangulatban kelek. gyerekkönny, hamar felszárad)
No comments:
Post a Comment