between reality and

when reality fails to live up to your expectations
then comes the thought again
why do it, why try
(for its own sake? sure)

two things noticed:

when utterly lonely, I tend to check my horoscope - gives a slight sense of belonging
I just forgot the other one

but it's quite certain I care more about nothing but my appearance (such a heavy load, once you know you have no chance to look ok. everyone looks more than ok, but me)

I do not struggle in your web because it was my aim to get caught





but then again
'a thought came down and washed away the hurt
and there is always something you can learn'
let's try trying,
die trying

overwhelming happiness

na most vagy epilepsziás vagyok, vagy bipoláris zavarom van. remélhetőleg hányni is fogok, ha már eddig nem. szeretlek, kicsi test! <3
csúnya hétvége, elhagyatott.
lelkiismeret-furdalás
még mindig csak az iskolán kívül vannak barátaim, de szerintem őket sem érdemlem meg

viszont elmosolyodom, mikor az egzaltált tanárbácsi a nikomakhoszi etika után kutatva, valami elképzelhetetlenül naiv-kedves hanghordozásban felkiált, hogy 'jaaaj, hadd nézzek bele!' - hát ezen a dóri még a tengernyi gonosz kényszeres gondolat meg önsajnálat meg szorongás közepette is el kell, hogy mosolyogja magát

hihetetlen az én pozícióm. 'mert egy szerethető ember vagy' - és nincs válasz. nincs válasz csak egy olyan, hosszan kitartott töredék másodperc van, amíg egy könny érzésének a gondolata átfuthat az agyán, és átfuthat az enyémen, és akkor ott van a következő pillanat. szerencsére. de ez ilyen soha-nem-felejtő pillanat szia, valóság, picit nem tetszel (de picit igen, haladás)

azt hiszem, a lehetséges valóságok közül jelenleg még a legjobbat kaptam

one man's trash..

clearly, I'm obsessed

super beautiful double twenty-two

between two lungs (right)

megint árnyékok

ma minden négy évvel ezelőtt.
a forralt bor illata, a végtelenségig fokozott idegállapot, a szél,
a fázós kezem, a félig-hiányzó fiú (vagy nagyon vagy semennyire),
az elhagyatottság, a valahova tartozás.
futok a fejem után, mert az mások után megy.
(és még a nyolcvan százalékos italtól sem ijedtem meg, amikor behánytam, sem)

csak éppen akkor még épp az egészség határán voltam - fizikailag mindenképp.
nem kellett volna ez az utólag megakadályozott slow motion suicide attempt.
meg én butalány, azt hittem, ennyi volt, nem lesz semmi következmény a begyógyíthatatlan lelki sebeken kívül.
és akkor jöttek a testi sebek, és határozottan elkezdtek látszani és megnyilvánulni.
elegem van a három betűre redukálható deformációimból

visszautal önmagára, leleplezi saját létezését, egyben önmaga duplikációja,
önmaga metaforája; a létező önmaga és egyben önmaga leképezése, árnyéka.
(az első félévem az egyetemen - még az volt a legjobb, komolyan.)

kicsit őrjítő ez, hogy nem vagyok elég buta, de nem vagyok elég okos sem,
és a szorgalom csírája is hiányzik belőlem.
néha muszájból összeszedem magam, és meglepődöm, hogy tudok gondolkodni és cselekedni.

azt hiszem, most először igazán szeretnék kapni egy ilyen második esély-félét, és valami biztató szót, hogy lehetnek még rendben a dolgaim.
(visszamenni és máshogy csinálni, azt hiszem, nem akarok; akkor lehet, hogy nem tudnám azt, amit most tudok)
naiv!

sikerült berúgni egy deci forralt bortól, ügyes.

a hidegről és a fejetlenségről és a szeretett emberekről ez az érzés jutott eszembe:

check your lucky number

'although there's no cure...'
well, thanks.
I have to become a superhuman, really.
just starting to realise how much I've messed up everything

h a ll o w ee n, right now
(discovery of the day: the kind restoration teacher looks a lot like her)


19.09, 19:00, patient number 19 at room 109

am I now mad?

the will power. the accent.
what a creature.

lassú víz

my bag keeps being untidy after the fivehundreth time of tidying it.
my hair looks crap three days after visiting the hairdresser's.
I'm complitely bored and frustrated by school and everyone I bump into
in that segment of the town.
I spill my be alright pills all over the escalator, then hear my heart throbbing, then almost brust into crying, then pretend as if nothing had happened, then turn straight back, and skip school well into the s e c o n d week of it.
and then light a cigerette, that doesn't even taste ok because my vocal chords are still screaming, but I just won't care because what else should I do instead.
then feel like shouting and so angry I could smash things while waiting for the bus to take me back where I came from.
all my journeys in vain.
then I don't exactly feel sleepy but sleeping is the only thing I don't make any fuss with.
so, let's sleep.

-'don't sit in the dark'
-'you have any other suggestion as to what I should do instead?'
(silence)

the things I should be into leave me totally uninterested
I feel nagged whenever I have to meet people - feels like I'm running out of time to do my own stuff, that kind of stuff that doesn't involve others and lacks thinking and making efforts.
I'm stirred by meeting people. I was about to be totally whacked when people started hanging around me, and though I like them a lot, still they keep harassing me with their mere presence for some reason.
maybe because they're neither parents or siblings to me, and that's exactly what I'm missing and will be missing forever.

and I find no way to fight the obsessions, to restrict the compulsions, to control the whole thing; c o n t r o l is the spark of that celestial fire;
my overflowing, watery-wet nature keeps washing it away, I'll never start any fire

'she can take care of herself' said a girl's boyfriend whom I want to believe but whom I think a bit blind. everonye's quite blind when it comes to me, and it's not their fault, unfortunately.
the thing's pretty terrifying as I really want to live up to the expectations every single time someone made a nice remark about about me.
shame on me for being a narcissist. for wanting to be adored. people usually have to deserve that.

and my mum stole my xanax.
now, she thinks I haven't noticed.

so we can swim forever

feels like there is always shelter

and miles and miles and miles away from home again
(it's just the rain)

two players in a puppet show

[veronika!]
a nervous messed-up marionette

don't cry for audience, there's no one that can take you home

(I've been having a constant déja vu since yesterday, it's in the water, and I'm stuck between between the years 2007 and 2008. strange.)

x x x

x x x

farewell your heart

dombocskák, szürreális éjszakák
alkohol vagy nem. eltűnt étvágy, sajgó test. pulcsik, ajándék uzsonna. félbujkáló üzemmód. játszótér, köhögés. dóri nagyon kiborul/dóri nagyon érzéketlen. séta, várakozás. de túl sok cigaretta, mindenképpen.
lehemperegni a dombról, vagy csak elterülni rajta. rajta.
most épp elvesztettem az ízérzékelésemet, de végül is ez a legkevésbé elkámpicsorító.

egy legszebb fejjel az ölemben nem tudtam szívkiömlősen boldog lenni, viszont absence makes my heart grow fonder, legszívesebben csak sírdogálnék, mert nemtudom, mert vége a nyárnak, és el sem tudom képzelni, hogy lesz nekem ezután jó.
why so damn absynthe minded
lehet, hogy sehogy. lehet, hogy zombinak kéne lennem - a kis csontocskák az ujjaim alatt csak illúzió, gonosz csalás. k á p r á z a t
mintha véget érne az élet, úgyérzem.

pedig holnap akkor is négy óra, részemről botladozós bénakommunikáció vagy totális hallgatás (már megszoktam), pánikroham, életundor, koncentrációhiány

ide van nőve az az ember, és -ahogy én sem- véletlenül sem merészkedik ki a komfortzónából. vagy de.
vagy nem. de én nem bírok nagyon messze lenni attól a zónától, amelyikben tartózkodik.

"nem jó ő neked"

no pain, no gain; ha van, akkor tud fájni - most megint élet mert merészkedni a lelkembe. sajnálom, hogy így van

(most kell nekem még egy félóra, sírásra, ez a minimum. és holnap ilyen napfényes hangulatban kelek. gyerekkönny, hamar felszárad)

fin aout, début septembre

..but all these demons harass my soul
..but the mountain never moves
- nothing left but faith

psychologiquement

if it's possible / or not.

w a i t i n g

got used to it anyways