nostalgie du cool

now + then

aesthetics AND meaning

(just realised where I would love to be in three years time)

a legésszerűbb váratlan átcsapása a legésszerűtlenbe

és a legjobb felosztás:

a fej - világ nélkül
a világ - fej nélkül
a világ - a fejben

csak miért nincs az a negyedik, amitől majd optimista leszek.

cause they hate see me cry
they think I've gone insane
these hidden wounds will stay open

showing the two contrary states of the human soul

from now on, I should manage with 500 kcal a day

pop, sugar

igeeeeeeeen.

ma léteztem. több forrásból is meg lett erősítve.

képlékeny

június, félhomályban röpködök -meglepő módon- egyedül.

így mozgok én is - mint egy amőba, miközben folyok a s z é l r ó z s a minden
irányába megállíthatatlanul; és ha egy nap több mint egy emberrel találkozom, akkor aznap legalább négy személyiségem van, miközben -nyilván!- egy sincs.
se erő, se irány, se dóri.

ingadozom a senki és semmi nem érdekel és a mindent megnézek és befogadok között, és a köztes állapot nem az egyensúly, hanem a semmi.

és minek járok egyetemre, amikor az van, hogy nulla életösztön + aki eddig elvégezte, az néha több mint középszerű + se akadémikus nem vagyok, se agyhalott marionett.
gondolkodó marionett vagyok, csak rosszul gondolkodom, mert rossz az összes érzésem.

az egységes koncepció mindig a csillapíthatatlan, kielégíthetetlen kifejezési vágy martalékává lesz. nincs egyenes vonal, össze-vissza csapongás, az van.

ha összefutok valamelyik családtagommal, kedvem lenne szétverni valamit, aztán kikapcsolni mindent. imádom a családom, egyszerűen imádom őket. elmeosztály.

'cleansing'

we say 'cleansing'

vitamin dificiency as a fashion statement, tiny little brother with identical shape of legs, craze, more craze, vastly different shades, night walks, matching colours, first year without proper festival-going, breakdown, dEUS, wunderkind, c l o u d s, I couldn't possibly get any emptier





oh!

(+ following sea. AND the sugababes reunion. so excited!)

absztinens

HOW I MISS YOU, strange stranger knowing nothing of me, me knowing nothing of you
(or maybe I'm mistaken concerning both)

how half-existent anniversaries hurt
how the untold hurts
how everything hurts
it's a mistake to keep feelings disclosed - even despite my hidden-hiding nature, I realise just now
this is real weakness, not the naive, humble, shy, sentimental disposition of the honest and honestly vulnerable

maybe, someday, I wish
(I'll silently burst into crying with you in my head)

döbbenet

téboly

röhej

a gyerekkori lányszerelmem (meg a mostani)

ilyet

kérek, legalább nyárra, aztán úgyis tea + kávé

nem tudom, mikortól tudom megkülönböztetni a szemszíneket. talán akkortól, amikor realizálódott bennem a nem-barnaszeműek létezése. életem egyik legnagyobb, véget nem érő ledöbbenése. (milyen szép szó, úristenség, jó, mondjuk nem annyira, mint a lelenc)

elviselhetetlen színek

nem tudom összeilleszteni a darabokat.
teljesen össze-nem-illő részecskék; a belső köszönőviszonyban sincs a külsővel;
bele a normálisba, tartás, aztán vissza, szétesni, gyorsan (senki nem lát semmit).
jól fejlett neurotikus.
tetszik a normális, tetszett a régi-furcsa, miért nem lehet a kettőnek egy harmonikus,
egészséges elegye?

a múlt vonzásköre, és a felismerés, hogy a szüleim TÉNYLEG egészen más intellektust és műveltséget képviselnek (másik gondolat: mennyi boldogságuk lett belőle? komolyan érdemes ez az egész, ha egyszerűen nem az igazi, és én sem vagyok az igazi? ezen keresztül nem fogom tudni kifejezni magamat. senkit nem fog érdekelni, hogy lehet, hogy létezem, ha egyszerűen én magam érzem úgy, hogy nem. a hangzatos érvek meg indokok meg kijelentések mögé bújtatott csúnya törtetés. fuj)

és a jelen is vonz, amit meg akarok állítani örökre, annyira hihetetlenül szép
(amennyire szép, annyira nem az enyém. nem is lehetne ilyen elviselhetetlenül gyönyörű, ha valós lenne. a testvérek pedig a valóságban is a legédesebbek, nemcsak idealizálva. béna dóra)

some dark circle in me

milyen vicces, hogy a szokásommá vált ez az állandó, túlesztetizáló-jellegű
fényképezgetés, és a képek rendezgetése, miközben azok a valóságnak csak egy nagyon kis töredékét képezik le. egy másodperc, amíg gyönyörködöm a fényekben, és mellé egymillió, amíg tépdesem a dolgokat, amik a kezem ügyébe akadnak. ezek csak az állomások, nem a folyamat maga, ami számít - megkérdezni az anyukától, hogy mit csinált az órák közti szünetben, az a lényeg, nem a percenként ismételt élet-sérelmek.

nem bírom az embereket, évek alatt egy másik univerzumba ágyaztam magam, és most magamat sem akarom velük bántani, és őket sem magammal. nem akarok kimenni, első akarok lenni és egyetlen a saját univerzumban. az egészséges kisgyerekekből nem olyan felnőtt lesz, akik nem akarnak kimenni, és -mivel senki nem szerette őket, se nem foglalkozott velük - és a saját világukban érzik csak biztonságban magukat. abban a világban, ami közben lassan felemészti az énjüknek még azt a porcikáját is, ami egészséges.

nekem nagyon nem áll jól a moralizálás és a tragikum se - egy ennyire tökéletlen és cikázó valakinek nem áll jól a mozdulatlanság, az embernél nagyobb fájdalom és rezdületlen kín, nekem ki kéne nevetnem magam. nekem el kéne játszanom a fájdalmat, hogy valóban annak hasson, ami.
ha sikerül jól meghamisítanom, talán hasonlítani fog a valóságra.

az a fonák helyzet állt elő, hogy nem szabad őszintének lennem. nem vághatok tárgyakat a családtagjaimhoz, mert nem értenék, hogy miért teszem. nem értenék, hogy éveket ölelek fel, és a rossz cselekedeteik is átívelnek az éveken, és nem vagyok olyan passzív és felejtés nélkül leigázható, amennyire annak látszom. leigázható vagyok, és nem is lehetek attól különböző, de nem felejtek. és utálom őket, még azt is, akit szeretek. néha úgy érzem, nem érdemelnek sajnálatot, és hogy én sem érdemlek, és senki sem. de mindig ott vannak a körülmények, és én megértem őket, és igazuk van, és sajnálom őket. minden bűnös áldozat is. én pedig fordítva lettem. született áldozat.

szeretném, ha csak kimennék a fejekből, eddig sem foglaltam bennük sok helyet, pláne nem érdemlegeset, amit foglalok, csak megnehezíti az elszakadást, csak visszatart. nem szükségesek ezek a halvány, alig létező látszatesemények, -kapcsolatok és -célok.
csak fárasztanak, már összeesni sem lehet normálisan. mindig adni kell a látszatra, és már az összeesésre is külön időt és energiát kell szentelni. de közben fenntartjuk magunkat, ugye.

(ráadásul nem tudok ragozni)

a másodpercek


magamnak sem tudom megmagyarázni, miért erőltetem a táplálkozás-témát, amikor annyira nevetségesen reménytelen a kapcsolatunk, de azért mégis

befejezte az egyetemet / nem fogja befejezni az egyetemet (fáj)

ez volt az életcélom, és sikerült, és most nincs életcélom, pedig kéne, hogy legyen
(a legemlékezetesebb, legösszeszedettebb öt napja az évnek, komolyan. engem muszáj formába önteni)

who's queen?

the fairest of them all

scarcely move

special thanks to-szeksön

klaus nomi + purcell + dryden
the free dictionary
vizecske
kávézmány
kékhosszú multifilter
gyógykóla

azt mondtam, ettől teszem függővé magamat, és most, hogy
sikerült, nagyon el vagyok szomorodva, és nincs értelme semminek.
vége a felhajtásnak, és nincs új felhajtás.
az új hangulatom azt sugallja, hogy szeretni fogok olvasni.
(tőmondatok) teljesen újszerű ez az érzés, a valamiben való elmélyedés érzése, talán tizenkét éves koromban lehetett utoljára igazán velem. nagyon nehezen szokható, nagyon felemelő, szinte lehetetlen, nagyon is lehetséges.
űr és a cold song negyven fokban. még mindig a cold song.

nagy pszichés zavar és elkorcsulás.
szürreális mai nap. viszont most sikerült megenni egy teljes squaremealszerűséget!!


egy ilyen színű, formájú és anyagú elmeállapotot szeretnék. úgy vonzódom a vízhez, egyszerűen nem engedi el a tekintetemet, ahogy a felhők sem - de bennük az elérhetetlenség érződik, nem is az én anyagom az övék.

decorum

ilyet.
nem látok a pániktól.
kilukadt a gyomrom.
a nyár egy konstans pánikrohammá fejlődött.

sparkle and be the envy of my friends

(I'm a cyborg, but that's ok)