találkoztam I-val, aki ilyen röplapok terjesztésében volt épp, arra vonatkozlólag,
hogyan védjük ki, ha megtámadnak minket férifak a semmiből. ilyen informatív, kábé háromdimenziós
ánégyes lapon volt a blueprintes vagy nemtudom, milyen verzió -- ilyen sárga bolyhos pontokkal, talán,
mint ami a selena gomez ruháján van a fetish című videóban a selena gomeztől. de ez kissé ködös.
ketten voltak, ő meg egy lány, akivel egy zenekarban játszik, és eljutottunk egy az amúgy-valóságban
amúgy nem feltétlenül létező térre, ilyen lakótelepi házak közé, amit mintha a kilencker sűrűjébből
-- ami ott a haller- és mester utcák térségében fekszik -- meg a hétker szép széléből raktak volna össze, mondom, ezt szeretem, mint
amúgy egy csomó ilyen úgymond dezignáció vagy jelentőség nélküli helyet, ahova csak elvisz a lábam,
ő azt mondja, nem ismeri, mondom, jaa mert másik városban élsz, nem? és belül örülök, hogy mennyire fel vagyok
készülve az emberekből meg az élet adekvát reakcióiból, de mondja, hogy nem, csak nem nagyon van ideje, és
jobb szeret célzottan otthon lenni. például a R is mondta neki valamikor, hogy üljenek már ki rajzolni, de
mondja, inkább nem -- hát meglepődnék, ha te se képzőművész vagy dizájner vagy ilyesmi lennél, gondolom magamban,
de érzéseim szerint nem rosszmájúan, csak megállapítva egyfajta tendenciózusságot a mostanában szembejövő emberekkel
kapcsolatban.
nagyon magasak a házak, meg az egész szín tele van aggatva ilyen szép művi dekorációval, odahányt levelek meg indák stb.
meg ott van a minden második háztartásban, így az enyémben is-ikeás ruhafogas, házmagasságban, tömve hosszú fehér, meg
nem tudom, hivatalosan hogy közelítik meg elnevezésben, de világos- színű ruhákkal, kb mint a florence-nak meg a többieknek a rabbit heartban.
itt érzem, hogy ez egy nagyon magasztos kép, biztos van valami jó mély jelentése, büszke lehetek a rafinált lelki világomra.
mondták, hogy forgatnak videót -- az apukájának van egy ilyen farmerboltja ..itt murmur..és azt ketten birtokba veszik
24 órára, aki forgatja, annak meg ez egy szívesség lesz -- hát így kell ezt csinálni, eliminálásra kerül a péz, végre, gondolom valahol útközben.
két ilyen beazonosítatlan nagy állat is, de utólagos interpretacionális nyomástól ösztökélve most tevék lesznek, hurcolódott velük -- akikkel valahogy már találkoztam akkorra, mert mondtam, hogy hehe én inkább távolról szemlélem őket, annyira nem érzem magam
komfortosan a társaságukban. ők mint az ilyen vehemens kutyák, zúgolódtak, csak ilyen nagytestű teve léptékben.
közben foszlányok verekedésekről -- a női önvédelem-röplap azonnal gyakorlatba helyezve, ügyes.
egy ponton valamilyen vízben találom magam, egy lánnyal, akinek víz színű a szeme, befelé evezünk úszva a felszínen,
nem túl vízilét-szerű. aztán egy metróaluljáróból (van ilyen szó?) indulunk fel sokadmagammal, neki az ilyen nyugati
típusú korlátokkal ellátott
mozgólépcsőknek. egy ismeretlen indíttatású társadalmi összerendeződési- és önsegítési folyamat kezdődik, amit nehéz is lenne
leírni, de valahogy inkább a veleje a fontos, szóval kábé úgy működik, mint az általános iskolás menzás soroknál,
hogy ha beengedsz, előre engedlek, köszi, csak itt mindenki maga ajánlkozik a másik megsegítésére, és ez helyzetspecifikusan
ilyen odaadom az oysteres-szerű kártyámat, hogy te is le tudd húzni magad ingyé-jelleggel valósul meg.
leginkább mintha franciaországban lennénk valahol -- le monsieur en chemise bleue, így próbálok valakinek hátraszólni, csak lényegesen több hezitálással meg nyelvtani hibával, mint ami itt megmutatkozhat.
aztán azt mondom valakinek, nem adnál-e öt eurót. most húzzák ki a vízből a lányt. a lelki üdvéért. hátha ez még számít valamit -- klasszikus mágikus gondolkodás, az én-fajta emberek mankója meg kerékkötője is: mintha ezzel befolyásolni lehetne a sorsot.
direkt itt van vége a mondatnak a lapon -- micsoda tervezés. de ahogy az lenni szokott, kicsit már lehet kalkulálni a végével.
kihúzták a lányt, de már nem élt.
No comments:
Post a Comment