redress

repülőtér, dóri vizes hajjal, ideges, így bevonódik valami tevékenységbe, én is, mondom, otthon hagytam a gyógyszereimet, ez így annyira nem okés -- amerikába megyünk. hogy hívjam-e fel anyukámat vajon, aztán látom, hogy ott vannak. az osztály többi része arréb ül -- nem szar végül is, így a háromkerből egyenest amerikába.

aztán menjünk el pisilni, de hova, mondom bazmeg legalább egy borotvád nincsen, e, mert rövidujjú van rajtam, konkrétan _spagettipántos_, na ezt nem láttam jönni magamtól, van rajtam és ilyen kezdő feminista hónajjam van (mondjuk akkor miért?), mert kicsit kedvre is tettem, kicsit bele is szartam, de leginkább egy érdekes kísérlet volt, nade azért ha kevés is, de van némi elképzelésem arról, hogy szeretném prezentálni magam a társadalom előtt..aztán egy ilyen romos házban, valami felújítás közepén találjuk magunkat, ilyen munkásbácsik között. mondják, oda lehet menni vécére, ni, nem épp vécészerű, de most ez van.
jó, elindulok, fel valami konténer tetejére, aminek a teteje ilyen hálósanyagú, azt hiszem, ezt az interneten mashnek hívták humana-kompatibilis széldzseki ? -vel vagy ballontkabát? -tal van beterítve, azon keresztül kéne vécézni, najó, ez meghaladja az én ingerküszöbömet is, amely amúgy bizonyos területekre vonatkozóan meglepően magas, de pl pont a vécék terén eléggé alacsony. ott terem akkor egy osztálytársam, valami társasokról magyarázva, mondom, jó akkor most megnőtt bennem az elhatározás, hogy tényleg arrébbálljak.

egészen valami humana- vagy krémboltig menekülök, ahonnan ellenérték beszolgáltatása nélkül lehet vinni a ruhákat, amit furcsállok,
de azt meg főleg, hogy nincsen lincselés, kábé nyájasak az emberek -- na az fokozottan gyanús.
szép csillogós per giccses kláccsos vagy mire bukkanok, ilyen nagy pénztárca vagy kisméretű táska -- tanakodom, hogy elvegyem-e, mert még nem csapott le rá senki, de mert látom, ott van valakinek a valamije mellett, és akkor ő már így lehet, hogy begyűjtötte, hát nem veszem el, mert olyan rendes ember vagyok. szedegetek össze magamnak ruhákat -- minden ingyé, gondolkodom rajta, hogy ne szóljak-e a Dórinak. emberek sorban a próbafülke előtt -- hát mondom, még próbálni is kéne, nem hogy csak vásárolni ingy, hát ..itt valami sajátos logikai menet..nem.
türelmem, úgy látszik, minden univerzumban állandó.