...

annyira utálok mindenkit, aki boldog. annyira sajnálom, hogy utálok mindenkit, aki boldog. mármint
szégyellem-sajnálom.
az undorító boldog, számíthatunk-egymásra-családok, fuj, nem is részletezem, mert tényleg nagyon szégyellem, de akkor is.
azért amikor boldognak hiszem magam, örülök másoknak. néha.

szép dolgokra támaszkodom, csak az segít.
aaaa ez a lány a legszebb.
meg a csáp-galaxisok (ötletem sincs), és ma kicsit primitív vagyok. ma...
amúgy utálok mások képeivel babrálni :(
még mindig képlékeny a gondolat, hogy felmegyek-e egy hegyre, lejönni tündérként...
a nap első felében mindig ez van a fejemben, hogy 'can't take another day', aztán
belefásulok, és rendben lesz minden. mint egy kis egysejtű, így az öt lépcsős piramis
mínusz egyedik szintjén.
her mind brooding solitary... - már megint.