us against the world

ahogy pszichofalva lakossága is gyökkető, úgy magamat megtalálni a múltban, és konstatálni, hogy nincs jelenem, mindig felemelő.
ma túlságosan is magammal vagyok elfoglalva, aminél szánalmasabb dolog nem nagyon van.
meg ez az önboncolás, elképesztő.
vasszörp kortyolgatása, esetleg később némi izotópos ital.
nincs szükség tudatmódosításra, a dóri be van narkózva egész nap.
vállalhatatlanra vagyok fáradva.
first and last thing to be crossed out: to get authorised.

a legkedvencebb párbeszédeim egyike még mindig ez:

g: ...ö...dóri...bocsi, de te be vagy szívva?
d: öhm?
g: mármint nem azért...vagy nyugtatózva?
d: hogy tessék?
g: csak mert picit ilyen belassultnak tűnsz...
d: jaaaa! nem, nem, dehogy. ezt így magamtól, junó. gyári beállítás.
g: ö. oké.
d: hehehe
g: ...

(dóri aside: nahát, g milyen jó megfigyelő, meg milyen egyenes. mindenki milyen hanyag megfigyelő, és csavaros.)

ez a mai nap. meg az, hogy simán meg lett volna a tipográfia, ha utolsó pillanatban úgy nem döntök, hogy
iparkodva átjavítok harmincöt választ rosszra. vonz az ismétlés lehetősége, a komfort és a megszokás megszerzése, ennyi. egyszer semmi sem az igazi, árkokat kell ásni az agyba, ismétlés-ekével.
utána kéne járni a mezőgazdasági terminológiának.

közben előkerültek a darabok az időkapszulából:











t





szeretem a képeket, néha kedvesek velem. csak rajtuk keresztül tudok létezni, ami szomorú, viszont így nem kell magamnak túlindokolni, miért választottam a keats-yeats opciót.
a legjobb módszer annak kifejezésére, hogy a keats-yeatset akartam volna választani, végül is az,
ha azt választom.
meg a blogokat is szeretem - illenek a személyiségemhez. az indirekt, félenigmatikus, felismeretlen
exhibicionista közlés legszebb formája. és még erőt sem kell kifejteni. és fizikum sem kell hozzá.
kezdem túlságosan kedvelni azokat a tevékenységeket, amik kizárják a fizikumot. ez a kategória úgy nagyjából lefedi
az összes létező tevékenységet.