tisztázni kéne a véletlen fogalmát. kiderülne, hogy csak a fogalomcsinálók kényszeres produktivitása hozta létre. kiderülne, hogy nincsen - ahogy semmi biztos nincsen, csak körülmények vannak, meg összefüggések, meg kapcsolatok és korrelációk.
ezt a napot nekem szánták lélekemelőnek (még akkor sem esem össze, amikor már minden okom meg volna rá, öröm!)
ilyen nincs! ilyen nincs! (ma mindent kétszer, kétszer) mindennek így kellett lennie, minden úgy illik és idomul egymáshoz, hogy az a maga csúnya valóságában szinte tökéletes.
végre összeakadtam lipótmezővel is.
verlernen, zwielicht, ányeszka eltaláta mennyit fizettem a vanity fairért, ányeszka tudta a twilight jelentéseit, ányeszka nem mulaszt el csinos, még soha nem hallott műveltségszavakat elpotyogtatni, csak úgy fáradtságában. ányeszkának elmondtam, hogy néha megütköznek, amikor kiesik a számon egy hasonló, dehát ányeszka mellett nincs esélyem elbújni a csinos műveltségszavak elől. viszont gonosz körülmény a középszerű intelligencia, ami elzárja a lehetőséget a kedves-ostoba lebegéstől, de annyira pont elég, hogy felszínesen gondolkodóba ejtsen. gonosz dolog az, ha a szülők sokkal okosabbak. gonosz dolog felismerni, hogy te a visszatérés az átlaghoz vagy. gonosz ez a folyamatos, kántálós-hipnotikus ismételgetése a mintáknak, szavaknak, fordulatoknak. mintákban gondolkodom, és nem akarnak maguktól átszövődni.
körülbelül
rajtam kívül mindenkinek sikerül (viszont: lapos sarok, lapos sarok!!!)
No comments:
Post a Comment