ANNYIRA BÍRNÁM, HA VALAMI ÁTMENETI FAJBA TARTOZNÉK, AHOL EGYIK NEM SZÁNALMAS, CSÖKKENT ÉRTELMŰ, SZTEREOTIP ÉS SZTEREOTIPIZÁLÓ BAROMARCAIVAL SEM KÉNE KÖZÖSSÉGET VÁLLALNOM, ÉS NEM ÉRZENÉM MAGAM ROHADTUL MEGALÁZVA, HOGY AZ ILYEN SZŰK LÁTÓKÖRŰ, PRIMITÍV HÜLYÉK ÁLTAL HANGOZTATOTT SZÁNALMAS, ÜRES KÖZHELYEK MIATT NÉZNEK LE, ÉS DEGRADÁLNAK EGY AGYHALOTT SZINTJÉRE A HASONLÓAN PRIMITÍV TÖBBIEK.
nem mintha nem lennének másmilyen, hihetetlenül egyedi, színes és inspiráló emberek, akik minden erőlködés nélkül felülemelkednek ezeken a kicsinyes és teljességgel felesleges kategóriákon. akiknél ez nem is téma, mert nem semmitmondó, hangzatos frázisokkal és képletekkel próbálják magukat definiálni. és nem mintha az idióták véleményének egyáltalán a figyelembevétele nem az én éleslátásomról mondana el valamit...sajnos nem vagyok olyan jó, hogy ki tudjam zárni ezt a nyomasztó, fojtogató egyszerűséget. nem a jó értelemben vett egyszerűséget.
nőnap, ja, meg a harcos feministák kettő darab agysejttel és kétnaponta változó, totál felszínes meglátásokkal és életbölcsességekkel.
vagy a magát merőben erkölcsösnek és eszesnek eladni próbáló lány, aki talán nem veszi észre, hogy véletlenül csak ő az, aki még egy teljesen neutrális képben is alattomos, visszataszító és teljességgel elfogadhatatlan szexuális utalásokat vél felfedezni - persze mindenféle, fölényességgel és maró rosszindulattal kompenzált frusztráció kizárva. hiszen vonzó is az, ha visszataszítóan nem törődünk a külsőnkkel (nem, itt nem csak arról van szó, hogy szerencsétlen gének, nem tehetek róla, amúgy is a belső értékek számítanak igazán, agyoncsépelt kisherceg-idézet satöbbi), ellenségeskedünk azzal, aki véletlenül nem okádék ronda, és foglalkozik magával; az meg már kifejezetten undorító, hogy valaki a testét (junó, azt az izét, ami az AGYAT is magában foglalja) tartja annyira, mint a lelkét.
ma találkoztam egy lánnyal, aki kicsit úgy néz ki, mint fiona apple, és mindezeknek az ellenpontja.
az emberek többsége általában borzalmasan feldühít, a másik fele meg lenyűgöz.
valahogy magammal is így vagyok, bár ez tényleg nem az a tipikus ok-okozati összefüggés a kettő között.
kurvára utálok nő lenni, ha kiemelten nőként kezelnek, mikor ragadt le az emberek agya ilyen semmitmondó dolgokon?
én kurvára én vagyok, és ember vagyok, és csak aztán minden más.
ez a tajtékzó, túlmodoros, féligformálisos szemináriumi dolgozatos stílus meg nagyon vicces így visszaolvasva :D
csak az a baj, hogy attól még néhány dolog ugyanúgy dühít, és ugyanúgy igazam van.
No comments:
Post a Comment