i have blood so hurt me
most igazán kedvem lenne szanaszéjjel vagdosni magam
amellett, hogy én mászom előre ilyen szánalmasan, ezen az alantas úton,
(most megszemélyesítem a nullteret:)
igen, te tettél tönkre, te szerencsétlen, undorító, koszos, rothadt állat,
és nem érdekel, milyen sérelmeket szenvedve vetemedtél ilyesmire, nem tudlak sajnálni amiatt, mert szétbasztad a lelkem (haha), és a személyiségem mostmár zavartnak se nevezhető, mert nincs egyetlen akkora ép darabja, amit indokolt lenne jelzőkkel illetni. szilánkokról nincs mit beszélni, azokat annyira nem lehet összeragasztani
milyen agresszív vagyok mostanában. milyen láthatóan az
nem érdekel, hogy kivel mi lesz, nem érdekel, hogy velem mi lesz. most azt se szeretem, akit amúgy igen. most senkit sem
amúgy minek fenntartani a látszatot? nem ártok senkinek azzal, ha hagyom magam látványosan szabadesni; ez látszik most a legjobb dolognak, amit tehetek: nem kell tennem semmit
No comments:
Post a Comment