senki, aki szavakkal kifejezhető, konkrét szándékkal közelít felém.
nem tudom, miért nem bírom az ilyet, mert én képtelen vagyok rá, vagy az érzelmi intelligencia alacsonyságát feltételezem mögötte, vagy mert nem bírom az egyszerűséget semmilyen tekintetben?
nem bírom. semmilyen tekintetben, fúj. semminek nincs értelme, amit konkretizálni lehet, és ki lehet mondani egyértelműen.
de majd egyszer talán én is átavanzsálódom ilyen la inkes klienssé, aki mérnöki pontossággal önti egyszerű, mindennapi, alig szénné koptatott szavakba, hogy mit rajzolnak rá.
haha
remélem, a bonyolultságomba fogok belepusztulózni, úgy, hogy belegabalyodom magamba, és közben vihogok. ez furán hangzik, mert nem tudok szavakkal beszélni, hát NYILVÁN.
azt hiszem, most kettő darab fiúról tudok, akinek a megfejthetetlenségébe bele tudnék szerelmesedni.
amúgy fáj a testem, mert ilyen nyeszlett vagyok belül.
itt beütött a halál; vajon hány ajtót kéne becsuknunk magunk között, hogy ne halljam ugyanazt a rikácsolást minden egyes nap?
rikááááááááááááács
i don't know.
well said, katykat.
ha lehetne az, hogy picit újrakezdés, és úgy érezném, hogy az élet megszabott rendje ezt jóváhagyja, mint lehetséges helyes megoldást, akkor innen kezdeném újra, tőle:
No comments:
Post a Comment