olyan sok sebből vérzem, hogy néha inkább kidobnám az egészet.
aztán rájövök, hogy mindig lehet jobb. amikor rájövök, és kezdenék megnyugodni, jön a szívdobogás. lehet, hogy mégis ki kéne dobni az egészet.
rettegek a holnaptól.
bárcsak lenne valaki, aki fogja a kezecskémet végig az iskolában, és nem hagyja, hogy erőt vegyen rajtam a szédület.
majd megpróbálom a lehető legkevesebb időt tölteni ott, vagy nemtudom.
macskalány, szeretnék hasonlítani rád.
No comments:
Post a Comment