buszfilozófia

Buszfilozofia
Actions

Dóri Galambosi
12/25/2015
[Keep this message at the top of your inbox]
To: Dóri Galambosi
Nyilvan egy alapvető kérdés, hogy mi az, amit a környezetem tett velem meg rám. Esetleg értem, lolc
(elfelejtettem az eredeti gondolatot, baszki)

Csillogó tárgyak érzékelési központja bekapcsolt -- overheard on bus nr. 9

Most ez az utazási irodás munka realizáltatta bennem, hogy nem szabad másra bízni a dolgokat -- a mostani érzelmi tendencia fokozatos felerosodese -- pl. így nem fogom azt mondani hogy leci, isten, javítsd meg a sorsom blabla, hanem szerintem a sorsot kell külön instruálni erre.
Sooooors, fordulj jobbra!
Meg: sors, ne fordulj balra.
Sors, nemar, elbasztad.
Ujratervezes!

Meg a par nappal per hónappal ezelőtti gondolatom azzal kapcsolatos, hogy hogyan kattannak az ajtók a remekcsodás munkaépületben.
Hát ilyen elég kiábrándítóan/a középszerbe belenyugvó napjaimon mindegy-mód.
Konkrétan az jut ilyenkor eszembe -- ha nem kell nagyon veceznem -- hogy mennyire nem úgy csukódik ez az ajtó, mint egy normális ajtónak kéne: ilyen picit nyikorgósan meg nem tökéletesen illeszkedve. Jó, de hogy ez pont nem igy történik, hanem rohadtul még ha csak belegyintem is, tökéletesen illeszkedve zárul. Ilyen az egész rohadt vállalat meg a felszín. Full ocsmány-hazug, nem létező értékeken alapuló. Nem érdemes érte létezni dolgokat reprezentáló.

A másik az első benyomások horizontális linearitásával kapcsolatos, de mar leszálltam, és mennem kéne.

A buszon képződött egy harmadik: milyen súllyal nyomogatok, illetve írok füzetbe. Pedig a gondolat ugyanaz, csak ó a forna más.

Basszunk be, ugysem lesz lelki társam sosem :(



xxxx


avagy: benyomásaim, amelyeket senkivel nem tudok megosztani, illetve senkit nem érdekelnek