a moszkván magamban ácsorogva terápiába vonom a mocskot mélyen magában r e j t ő kabátzsebemet, mivelhogy 'mélyre kell ásni'
'ne csak a felszínt tapogassuk' 'lentről szüremlenek a dolgok'.
a kabát még csak nem is az enyém.
és csak zsebkendőt kerestem.
miért vagyok a külvilág számára ilyen érthetetlen és semmitmondó.
#holeinmysoul
szeretnék egy olyan valakit, akinek megvehetem az első hülyénkinéző karácsonyi pulcsit, amit a secondhandben látok,
és passzol a szeme színéhez, és lehetőleg felveszi majd valami konferenciára vagy védésre, ahol mindenki tradicionálisan
pingvinszármazéknak öltözik - természetesen az én javaslatomra, vagy mert megkérdőjeleztem az erre irányuló bátorságát
#alliwantforchristmasis...
bekúszott az agyamba egy dal, amire egy egész világot el tudok képzelni - végignyalni a másik fejét, ahogy régen, rágózva, hogy aztán a nyelvem hegyével odaragaszthassam az arcára: csak hogy olyan szellemben folytassuk, amilyenben elkezdtük.. - szóval világmegváltó- leromboló álmodozások a város közepén, csakhogy 'i apologise when i freak out' - meggyazlázott egy, remélhetőleg nem több, nemtudom, embert, úgy, hogy én azért a saját esetemben minimum ölni tudnék, mert tudom, milyen. és én ennek ismeretében tovább hallgatom a dalt, mert annyira nagyszerű.
'Tarlós István, hasonlóan Orbán Viktorhoz, elsősorban személyi viszonyokban és hatalmi rendszerekben gondolkodik, nem intézményi vagy éppen tartalmi kérdésekben.'
sajnos egy másik szférában, egy megfeleltetés után én ugyanez vagyok... = tökmindegy, hogy hol állsz, amíg engem szeretsz
'it is private life that holds out the mirror to infinity...'
#inbetweendays
No comments:
Post a Comment