pettyetlen katica

avagy vészmunkaidő

overwhelmed

nem tudok rá más szót.
mindig ez van, ha ilyen szintű kedvességgel
és jóindulattal szembesülök - elvárás, sőt, kérés nélkül.
mintha nem érdemelném meg.
furcsán vannak elosztva a visszacsatolások: akitől jobbat érdemelnék, rosszabbat
ad, akitől várnom sem lehetne semmit, egyáltalán ad, és bőkezűen.
(furcsán csatolok vissza: aki rászolgálna a tiszta kedvességemre, attól sokszor
sajnálom, aki nem érdemli meg: megkapja. érthetetlen lány: szélmalmozik saját maga ellen.)

nem értem én ezt, és mindig csak elnagyolt és a helyzethez mérten némiképp
inadekvát reakciókkal tudok felelni rá.
ezt elkerülendő most arra gondoltam, hogy csak hagyom, hogy a reakció overwhelmeljen
-úrrá legyen? vagymi-,
és nem hagyom bemocskolni a többi szánalmas mocsár-érzelmemmel.
csak a kicsi, gyerekkorból megmaradt csökevény-lelkem
kissé polarizál vagy abszolutizál, vagy nemtudom: úgy írták
'decentralizációra képtelen', és csapongok a két, a gyerekagyam számára
áthidalhatatlan véglet között:
csak a rosszat várd ('családi boldogság') / az a normális, hogy az emberek jók (ez és még sok minden más)

miért csak a végletek, miért mindig csak / és \ ;
miért nem lehet
X

swept clean

The Dead Baby

Sweep the house
under the feet of the curious
holiday seekers--
sweep under the table and the bed
the baby is dead--

The mother's eye's where she sits
by the window, unconsoled--
have purple bags under them
the father--
tall, wellspoken, pitiful
is the abler of these two--

Sweep the house clean
here is one who has gone up
(unproblematically)
to heave, blindly
by force of the facts--
a clean sweep
is one way of expressing it--

Hurry up! any minute
they will be bringing it
from the hospital--
a white model of our lives
a curiosity
surrounded by fresh flowers


take care of me from up above, you two x

unbreakable

even though I am breaking down,
I swear I will try
and I will make it: not born to be a sullen girl

this is my contribution

in my head

m'aidez - open charms are lost on velvet

I am positively going crazy in my head
but I still have enough willpower to
consider what consequences it would have
to call you straight out of the blue

without any pre-history
wihtout any warning
with a so-called significant other 'still' 'by my side'
with me having left you that way, as if I had been a teenager

(this is furthened by the shame: digital environment)

is it wise to leave the disease covered or make it, for a few seconds,
subject to open shame, but let yourself free?
'next time i'll meet him, i'll behave the way i want to' - too many times

wanting to switch from a to b, literally