tündér

márciusi áhitat, megragadhatatlan boldogság, ami beletorkollik az egyre erősödő, a felismerésből fakadó elkeseredettségbe.
de a levegő, a színek, a fények, ahogy a szél hűti az arcom, az illat feldobja a kedvem - ezek mind gyönyörűek.
kedvem lenne sétálni, nemegyedül, ahogy már csináltuk, csak attól félek, hogy álmodtam az egészet, és a szép, amit látok, mind az én kiéhezett és túlesztetizáló hajlamú lelkem szüleménye. valószínűleg így is van, és ezt ezt el kell fogadni, és én ezt nem tudom elfogadni. nem tudom, mert nem akarom.

hol van a fejemben az a góc, elgörbülés, kémiai folyamat vagy akármi, ami egyfolytában összeugrasztja a úgyérzem meg az úgygondolom funkciót?
össze lehetne őket békíteni, esetleg?



klisé szavak + valódi gondolat

tough to talk to
and I never fall asleep
when you're in my bed
all you give me is a heartbeat
the only time you open up is when we get undressed
you're like my dad
I'll never tell you how I feel