örülünk, ha kitartást tudunk, nem-e, szivecském, antal?
néha olyan kár, hogy nem csak mi vagyunk a világon.
néha annyira örülök, hogy nem csak mi vagyunk a világon.
január, ami márciusban tetszeleg - a szokásos experimentális reggeli-hónapom.
visszagondolok a tavalyi howl-kezdet hónapra, az előző januárra.
valami van ezzel a hónappal..
a becsempészett vendég-látogatások, amik felforgatják a szobámat, de igazából nem visznek minket előre. de ha nem lennének, annyira hiányoznának.
nem is sírtam, nem is fájt a hasam. kevés alvás, és még fenn vagyok - úgy érzem, fejlődöm. nem is esem kétségbe, és végül kiderül, hogy nem is kell.
sokszor ujjongok. megtanulom újra, hogy kell egészségesként létezni.
teljesen miss y am I here, de hát jobb később, mint soha.
idei opcionális magvasizé, jövőre nemposhadt mogyorót nyomok
tavalyi legszebb (távolságtartó) szerelmi sikertörténet, phonology + dóri
három halál, ha senki nem hall, akkor nem is létezel?
ilyenkor mindig jó
No comments:
Post a Comment