sensitive

én utálok egyágyban aludni emberrel erre megnéztem a perfect senset és egyágyban aludtam emberrel
makes perfect sense

last year this time, i n m y .. and in my h e a d, the only dream I dreamt

loss

things are best when I'm on the verge of losing them.
having them is almost surreal.
I am lacking, missing; the absolute out-of-my-reach person

favourite g r e e n songs ever

funny how my favourite colour pink alternates with a not at all favourite colour dark, glittery sparkling green when it comes to the colour of falling in love for the first hearing-music.

now, it's going to be different than before. I guess I just wasn't in charge of my own will power back then.
opposing aspect: I have a strange capacity that renders me undefeatable by anyone. but. me.

us

dóri mézeskalácsa egészen hasonló dórihoz magához: kicsit béta verzió, de azért tele szeretettel.

aki egyszer szeretett ajándékozni, az mindig fog, csak a megfelelő ember kell hozzá. ha úgy érzi, nem szeret ajándékozni, igazából csak nincs kinek. és akkor bennreked a sok szeretet.

most van az a fázis, hogy új kényszer után kell nézni, valami jóféle egészséges-vicces után. hát, eljutottam ahhoz ponthoz, ahol öt éve voltam - ennek örülni kell, örülök is, bár jobb lett volna, ha nem teszek ötéves ki-kerülőket, de hát ezvan, és most sokkal ügyesebb leszek. meg remélem, bunkóbb is.

CAUSE NATURE IS AS NATURE DOES, AND NATURE DOES AS NATURE WILL.

you + me

But what shall we say, when an individual discovers a revelation addressed to himself alone, on the same vast sheet of record. In such a case, it could only be the symptom of a highly disordered mental state, when a man, rendered morbidly self-contemplative by long, intense, and secret pain, had extended his egotism over the whole expanse of nature, until the firmament itself should appear no more than a fitting page for his soul's history and fate.

distorted directions from the start

pick up.
pick up.
pick up.
please.
'we're not bad people. we just come from a bad place.'

el vagyok ragadtatva

ha már mindig kútba esik a minden egyes alkalommal töretlennek álmodott kommunikációnk,
a mai napot péntekké deklarálom, és újraalkotom e z t:

de ez lesz hozzá a kommentár: 'hétvégém' vagy 'életem' - de így szigorúan határozott névelő nélkül. szigorúan, két g-vel. vagy talán az, hogy 'so true' vagy 'true dat'


(zseniál)

kitartás

örülünk, ha kitartást tudunk, nem-e, szivecském, antal?

néha olyan kár, hogy nem csak mi vagyunk a világon.
néha annyira örülök, hogy nem csak mi vagyunk a világon.
január, ami márciusban tetszeleg - a szokásos experimentális reggeli-hónapom.
visszagondolok a tavalyi howl-kezdet hónapra, az előző januárra.
valami van ezzel a hónappal..
a becsempészett vendég-látogatások, amik felforgatják a szobámat, de igazából nem visznek minket előre. de ha nem lennének, annyira hiányoznának.
nem is sírtam, nem is fájt a hasam. kevés alvás, és még fenn vagyok - úgy érzem, fejlődöm. nem is esem kétségbe, és végül kiderül, hogy nem is kell.
sokszor ujjongok. megtanulom újra, hogy kell egészségesként létezni.
teljesen miss y am I here, de hát jobb később, mint soha.

idei opcionális magvasizé, jövőre nemposhadt mogyorót nyomok

tavalyi legszebb (távolságtartó) szerelmi sikertörténet, phonology + dóri

három halál, ha senki nem hall, akkor nem is létezel?

ilyenkor mindig jó

tündér

márciusi áhitat, megragadhatatlan boldogság, ami beletorkollik az egyre erősödő, a felismerésből fakadó elkeseredettségbe.
de a levegő, a színek, a fények, ahogy a szél hűti az arcom, az illat feldobja a kedvem - ezek mind gyönyörűek.
kedvem lenne sétálni, nemegyedül, ahogy már csináltuk, csak attól félek, hogy álmodtam az egészet, és a szép, amit látok, mind az én kiéhezett és túlesztetizáló hajlamú lelkem szüleménye. valószínűleg így is van, és ezt ezt el kell fogadni, és én ezt nem tudom elfogadni. nem tudom, mert nem akarom.

hol van a fejemben az a góc, elgörbülés, kémiai folyamat vagy akármi, ami egyfolytában összeugrasztja a úgyérzem meg az úgygondolom funkciót?
össze lehetne őket békíteni, esetleg?



klisé szavak + valódi gondolat

tough to talk to
and I never fall asleep
when you're in my bed
all you give me is a heartbeat
the only time you open up is when we get undressed
you're like my dad
I'll never tell you how I feel