elegem van abból, hogy mindig önmagammal beszélgetek eperháromban, meg más elkorcsosult felállásokban, iszonyat hervasztó, mondjuk csak én tehetek róla, és csak én tehetek ellene, mindig ugyanaz a formula, igazából sohasem változom.
rosszul esik az emberek sajnálata, mert most nagyon sajnálom magam, és mindenki azt hiszi, hogy csak utálatot érzek magam iránt, ami tévedés. imádom magam, és mindig sikerül megvigasztalnom a lelkemet azzal, hogy kifordulok a saját tengelyemből, csakhogy szabaduljak a magam által létrehozott ürességtől. ennél lejjebb már aligha van. nagyon nehéz lebontani az önmagam emelte falakat. csak akadályozni tanultam meg magam, de azt kitűnően. az egyedüllétnek valós egyedüllétnek kéne lennie, még ha elviselhetetlenül magányos leszek is, mert az az érzés legalább valós, és a valós problémákat meg lehet oldani, míg az irracionálisra csak irracionális válasz létezik. ki kéne tisztítani a tudatalattimat, ami nem hagy továbblépni és fejlődni. az elmúlt nem tudom mennyi időt félálomban tettem meg.
vissza kéne térni a valóságba, kíméletlenül.
No comments:
Post a Comment