showbiz

vicces lesz! mert tragikusabb nem lehet, vagy a tragikus hirtelen átváltott viccesbe, vagy mindkettő, vagy a kettő ugyanaz.
még ki kell találnom, hogy hogy tervezek megmenekülni a semmi elől, meg az ilyen közvetlenül alattam létsülő, ember-beszippantó gonosz örvények elől. meg viszonylag szívesen olvasnék, ha több kedvem lenne bármihez is, és nem fájna az összes hátporcika.
én leszek ukridge. néha éhes vagyok, néha ugrál a szívem, néha felfedezem, hogy az agykapacitásom holtpont-állapotban van, néha egészen biztos vagyok benne, hogy közöm nincs az angol nyelvhez, és amúgy is mit keresek én a felsőoktatásban. minden előrecsinált rendszerhez alkalmatlannak bizonyultam eddig is, de majd most biztos nem. pedig úgy szeretnék annyira birkaszellemű lenni, mint mikor csoportosan próbálunk tájékozódni, és én szabályos birkává vedlek, és bárkit követek magamon kívül.
nincs olyan kép, ami most fel tudna vidítani. talán ha lennének felhők, kedves emberek, bor, csillám, burberry london, mínusz ötkiló, időszakos életcél és kisimult fej, megszűnne ez az idegesítő csömör. de nem szűnik meg amíg el nem kezdek sírni. sírni jó, pótszerek- és cselekvések nélkül élni jó.
a hátfájás meg a tény, hogy itt mindenki kényszeres, az már picit frusztrálóbb.
következő életemben sztoikus leszek, magas és kékszemű.
menj el, fizikai fájdalom, az ilyen magasztos lelki parák sokkal menőbbek.