ez még a lecseszésnél is rosszabb. meg a tudat, hogy nem
igazán érdemlem meg a szeretetüket, barátságukat.
mert hazug vagyok és hamis, hasadt lelkű, gonosz, piszkos.
és tudattalanul bár, de bántok másokat, fájdalmat okozok nekik, és fel se
fogom igazán, pedig ez nagyonis valóságos, és NEM LEHET elrohanni a felelősség elől,
nem foghatom a borzasztó körülményeimre, mert már igazából engem se hat meg szánalmas önsajnálatom és szabadkozásom, az állandó kifogásaim, mert mindezek nem változtatnak azon a tényen, hogy érezhetően mélyponton vagyok. minden egyes nap eljátszok egy esélyt, pedig ugyannyi, és tényleg nem több! energiával akár a másik irányba is indíthatnám a dolgokat.
miért ilyen nehéz nekem nyitottnak lenni és természetesnek?
miért van z, hogy mindent teljesen tisztán látok pillanatokra, és utána ugyaúgy
belesüppedek ebbe a szánalomba?
nem sok hitelem maradt magam előtt, és ennél szomorúbb megállapításra még soha nem jutottam. hogy sajnálom az embereket, akik a minimális energiát is fektetikbelém,
mert egyszerűen TUDOM, hogy amilyen ember most vagyok, nem érdemlem meg senki bizalmát, érdeklődését, szeretetét.
milyen az, amikor az ember MAGÁTÓL idegenkedik? miért akarok én mindig más lenni, miért vonzóbb mindig az, amiről biztosan tudom, hogy nem valódi, hanem képzelt, és hosszú távon elpusztít?
félek magamtól. nem akarok pánikrohamokat meg ájulást.
nem akarok skizofrén lenni.
It's so magical all you can keep inside
And if you bury it deep no one can find a thing, no
So come on now, open wide, open up now
Don't you think it's time
No comments:
Post a Comment