solitude is more bitter than loneliness

sometimes you get these flashes and suddenly feel like you've just hit the bottom
(de ezek egyre gyakoribbak, és nem tudok elégszer lenyugodni, annyira kényszerből
csinálom mindezt)
félek, hogy nem a megfelelő dolgot választottam, egyszerűen érzem, hogy így van.
ha nem így lenne, már annyira feltöltődtem volna, hogy nem lehetne lerángatni.
megpróbálom kihúzni valami fixpontig, aztán kitalálom, milesz.

but sometimes you get another flash, if only for a mere second but still.
pillanatokra elfog az érzés, hogy nem is akarom elvágni magam a világtól,
és képes lennék a részévé válni. de miért tűnik el ez olyan gyorsan, mint
ahogy jött?

si j'avais la folie de croire encore au bonheur, je le chercherais dans
l'habitude.
m o n d t a m, hogy anyegin.


álomszép