kétéve ilyenkor keződött el a közlekedés az igazi downward spiral-konstrukción.
annál már csak jobb lehet, nem?
a gond az idő megállíthatatlansága, és ezzel párhuzamosan a lelkemnek az a tulajdonsága, hogy soha nem hagyja abba a fejlődést, ami a rossz kiindulópontot
tekintve nem túl bájosságos.
pedig lehetne akár másképp is.
gyógyuljon meg a bőröm, a csontjaim, az agyam, az immunrendszerem.
cracks és a párhuzamok, gyávák, bátrak, panic attacks, inbetween.
labilis labirintus, viszont szeretem az összesnyelvet, és az egyik kedvenc
szavam a szundít.
No comments:
Post a Comment