joyeuse

in a competition between b-days + x-mas who'd win?
1:0



haha picilány + fringe

vagy-vagy

kezdem már érezni, hogy az életem egyetlen dilemma körül forog
fringe / no fringe
that is the question
stuck between to do or die
minden napra jut valami hülyeség
hát nekem semmilyen hangulatom nincsnen, és nem
akarok fiúkat, nem akarok külső bizonytalanságot,
van elég belül, elég az
things aren't what they seem, makes no sense at all

the first noel

ami késik, nem múlik, indokolatlan barátom
(már csak azt sajnálom, hogy neked már megvan az élet
adhatta legnagyobb ajándék)
nem is tudom, miért ordíbálok bele a levegőbe magamban,
hát nem teljesen értelmetlen?
még egy rejtély, soksok rejtély
majdcsak lesz valami, addig meg elszórakoztatom magam,
elodázom az étkezéseket, néha elszívok egy cigarettát, jólesz
úgyvárom a jövő évi karácsonyt

don't panic as long as you have british humour

-so an explosion came, killing everything not living off oxygen, leaving only those living off oxygen and suddenly life was born?
-i like that theory. we're all natural disasters in the world.

haha.

so it was decided that i should be saved.

this wasn't in the script tonight

i'll have to think this thing over about my studies.
oh my oh my

demain qui s'en souviendra?

az élet nagy kérdései avagy mi lesz holnap, mennyit bír az ember, és mi történik a kurzusfórumokkal
egy félév letelte után.
csupa rejtély

csak a nagy lábakon kihordott bánat tarthat számot némi együttérzésre

i love

kétéve ilyenkor keződött el a közlekedés az igazi downward spiral-konstrukción.
annál már csak jobb lehet, nem?
a gond az idő megállíthatatlansága, és ezzel párhuzamosan a lelkemnek az a tulajdonsága, hogy soha nem hagyja abba a fejlődést, ami a rossz kiindulópontot
tekintve nem túl bájosságos.
pedig lehetne akár másképp is.
gyógyuljon meg a bőröm, a csontjaim, az agyam, az immunrendszerem.
cracks és a párhuzamok, gyávák, bátrak, panic attacks, inbetween.
labilis labirintus, viszont szeretem az összesnyelvet, és az egyik kedvenc
szavam a szundít.

pictures

everything seems to be so easy when looking pretty
(don't fall in love with pictures, fall in love with reality)

je dois retrouver mon enfance

soksok regeteg mocsok ömlik most ki belőlem a felszínre,
nem is tudtam, hogy ennyire undorító vagyok,
ha megnyugiztam, kevesebbet káromkodok majd
nincs több zsibbadó végtag, csak picit megfagyott,
megelégszem ezzel is. most összeszorított fogak egy ideig, aztán
meglesz az eredménye, és addig is nem torkollok bele
akcidentálisan/szimbolikusan emberek útjába,
lehetetlen szituációk, persze, hogy valaki irányít felülről,
szándékosan lökdös, a fél beleegyezésemmel.
többet nem is tudnék adni.


happy molksday btw

m

i'm way too straightbackward to be academic.
i'll think about the topic after i'll have my essay finished.
my pragmatism fails frequently when trying to complete my daily routine.
however, it never ceases to take over me whenever i should be simply cerebral.
i'm into applied whatever, spare me the nonsense

(marilyn monroe is turning in her grave,
our world is truly far from saved)

the lights are pretty, how can you lose

solitude is more bitter than loneliness

sometimes you get these flashes and suddenly feel like you've just hit the bottom
(de ezek egyre gyakoribbak, és nem tudok elégszer lenyugodni, annyira kényszerből
csinálom mindezt)
félek, hogy nem a megfelelő dolgot választottam, egyszerűen érzem, hogy így van.
ha nem így lenne, már annyira feltöltődtem volna, hogy nem lehetne lerángatni.
megpróbálom kihúzni valami fixpontig, aztán kitalálom, milesz.

but sometimes you get another flash, if only for a mere second but still.
pillanatokra elfog az érzés, hogy nem is akarom elvágni magam a világtól,
és képes lennék a részévé válni. de miért tűnik el ez olyan gyorsan, mint
ahogy jött?

si j'avais la folie de croire encore au bonheur, je le chercherais dans
l'habitude.
m o n d t a m, hogy anyegin.


álomszép

future reflections

http://www.youtube.com/watch?v=DIol1_ktcP4&feature=player_embedded#!

donate some white blood cells to me

ez most már bosszant,
meg hányingert kapok leírt szavaktól és azok jelentésének
vizualizálásától.
ezentúl még csak véletlenül sem leszek kedves, nehogy valaki
félreinterpretálja a szándékokat.
tajparaszt leszek vagy csak egyenes és érzéketlen,
ocsmány dolog ez, mikor más emberek miatt kell természetellenesen
viselkedni, ami mégcsak nem is élvezetes, de ne törölje már mindenki
belém a mocskát, törlöm én magamba a sajátomat, az pont elégség.

metaforikus életúja van ennek a gépnek, ha most a ma álltalam
végrehajtott folyamaton elvégezzük az absztrahálás műveletét,
akkor bodogság van, mert megmenekítettem magam tartalmilag -
mondjuk a gép attól még kipurcanhat, ebből következően sajnos
énis.

az is bosszantó tud lenni, ha a léleknek nincsen támasza,
mert éppen sorvadozik.

ez a mai kulcsmondat: 'microsoft word won't work'


legyen ez, kívül-belül