strong-willed, are we?

i'm trying really hard so it's high time it was appreciated.
besides, i don't exactly know what to believe.
inside, outside, where's the truth?

please bring me back a dog in the next life

or to here

bájos ez a takaros tökéletesség minálunk

ezt komolyan rendszerré fogom fejleszteni,
csakúgy önigazolási kényszerből is

el-vagyok-ragadtatva!

i don't quite feel flawless

this is a perspective.


in fact i feel quite massive..
discovering extra rare music to cure the situation
though..i'm not that massive at all
but i guess improvement is always the only way out
so i'm wandering if i could do some more efforts

i could, i will

never be alone again

milyen érdekesen változnak a viszonyok a tömegvonzás-taszítás tekintetében
sose gondoltuk volna.
és még mennyi mindenről fogalmunk sincs
és van amiről nem is lesz soha

(azért néhány apró dolgot másképp alakítanék, ha lehetne,
dehát visszamenni annyira nemlehetőséges, de előre meg muszáj-pontosjé
és így is lesz)

várom a valamit, ami legyen akármi, csak legyen már

now,

i won't be struggling to make a straight communication to those who don't do the same.

i should be more aware. of whatever

i need to find a proper motivation + find out who i really want to become (as i still keep my point of view of lacking all things unique)

more sleep, less smoking, forget about being this antisocial, it's dull it's boring it's been done for too long

megtorpanós

félelmetes, ne éld bele magad,
vannak gödrök, nem ez a lényeg,
jólesz úgyis, csak pihenés kell
tiszta fej, gyorsan ágyba sicc

(milyen nehéz tud lenni a helyesírás, pedig
mindig ügyes voltam, mégis, állandóan trükközik velem)

kell professzionális vélemény, megmondóemberek,
bölcsek, meg némi koncentráció és nyugalom

you're the truth not i

we need to concentrate on more than meets the eye

xy xx alone

i'm struggling not to lose it, to stay beyond measure and common sense
but i need to grab some sort of perspective, some occupation
'be constructive' should be the phrase
let's not let boredom rule above all
there's so much out there

do the dance

the way you've been moving was really a misery
shame, shame
but seriously, how could you be here if you hadn't been there?
you gotta go away to come back

can't find the right measure
i guess i'm too tiny
however
i'll grow and change

nyomok még néhány cigarettatekerést
honey will eat me alive

witw

and in this drought of truth and invention
whoever shouts
the loudest gets the most attention
so we pass the mic
and they've got nothing to say
except
bow down, bow down, bow down to your god

then we hit the floor
and make ourselves an idol to bow before

well i can't and won't bow down anymore
no more

oooooooooo

high

milyen dolgokra képes a lélek, teúristen, nem hiszem el.
még elmegyek moszkvába egy kicsit,
aztán vissza

.

splintered

ha nem marad ez abba, akkor meggyilkol a gyűlölet, ami
igen sajnálatos volna.
nem hiszem el, hogy a dolgokat csak radikálisan lehet megoldani,
csak van valami konszolidált lehetőség, de miért nekem kell mindig
kitalálni, meg miért nekem, az elméletileg-leggyámoltalanabbnak
kell a legerősebbnek lennem, úgyérzem, valami igazságtalanság történik velem, amit
sürgősen le kell álltani, csak fogalmatlanság áll fenn, mert ötletem sincs, hogyan,
ugyanis nem énvagyok a nagyonerős, meg nemtudom, ki az, de én kizárva érzem magam, mint lehetséges eshetőség.
a passzív nagyon vicces dolog, a kedvencem.
neki kell állni valami irtó röhejességet művelni, ihlet kell.

'bosszantó is lehet, amikor az ihlet csakúgy elutazik'

marginális

olvasd-magad-túl-mozgalom
vagy
how to get over the moment that seems to be everlasting.
the moment that has expanded itself into a season.
now, season, fare you well, go ahead now, see you next year,
just be over.

fagyott ujjak, ti is menjetek már el,
meg akarok sülni, utazni, sok ember között
nem elveszve elvegyülni, kezek a magasban, mindenki ugyanúgy érez,
persze a maga módján ugyanúgy.
nincsenek általánosságok, csak egyéni esetek vannak.

'kifinomult idegzetű embernek sosem lehet töretlenül, diadalmasan boldog az arckifejezése'

the coast is always changing

rémisztő, hogy minden mennyire relatív.
kéne valami nagyonabszolút.

i wish

this fear never came back
cause i've thrown it away and i just don't want it back.
i wish there was someone to talk to.
sometimes panic hits me from the behind when i don't expect it.
but i accept it.
so please, i'm asking you once again to leave me alone
i hate nights
i want to hear some bedtime stories + siblings around me

no, i'm not out of reach for improvement
no, i don't enjoy messing around with these immense amounts of
utterly useless
bullshit that is required for my taking a step
frwrd in education
and
yes, i'd love to live off my own money
yes, i'd love to be aspiring to make it an easy living
fuck yeah, i want to be summer itself with it's crowdy cometoghether-
devilmaycare attitude, music music more music and staying up late for
the right reason.
i want my festivals and all those places that seem so far for the time being

nem maradt

hátra sok nap, tényleg mindjárt megváltozik az éghajlat, csak még egyszer utoljára próbára tesz.
csak nyugodtan, csak nyugodtan.
mire bezabálom az összes antibiotikumot, olyan rohadt erőteljes lesz, hogy egészen következő tavaszig húzom.
meg még annál is tovább. így belegondolva, nagyon sokáig.
addig máséghajlat-idéző zenék.
you can be happy hogy augusztus legyen
driving to nowhere áprilisvan-nyaratképzelek

ez az egyetlen szám, ami makes me want to drive
nincsen most kedv anyanyelven tudni és fogalmazni, ha egyszer valami másik nyelven
jut eszembe a gondolat. mármint annak is a struktúrája. ilyen másik irányba megy a szöveg, más lépésekkel meg tempóval. és hamarabb megáll, és aztmondja, hogy befejezte, mert vége van a gondolatnak, és el van mondva.
az viszont ezidáig egyszer sem jutott eszembe, hogy a driving to nowhere valamilyen módon tényleg köthető a vezetéshez. hogy hívják azt, amikor ilyen történik az aggyal?
valaki magyarázza már el, mert még a kérdést sem tudom megszerkeszteni.
az olyan vicces lenne, ha sok ilyen dalt összeszednék, és egyhangulatú embert csinálnék magamból,
az lenne a legjobb ember, sütne a nap, még az öltözék is a szemem előtt van, az egész nagyon kecsességes, nem léteznek gondok meg kötelességek megminden.
meg kell tartani ezt a lehetetlen idealizmust.

kedd van

és érzem a tél végét,
mindjárt itt lesz, már benne érzik
a levegőben, ilyen fura illata van,
ami nem is igazán illat, hanem valami annál is
illékonyabb.
meghatározhatatlan halmazállapotú.

érzelmek nem is léteznek.
ki kell vetíteni, el kell túlozni őket ahhoz, hogy
valódivá váljanak.
kell, hogy meg tudjam fogni őket.
nem szeretném, ha elhamvasztanának,
és ez mindenfajta szuicid/töprengő/unott/melankólikus
felhang és előzetes merengés nékül jutott eszembe.
csak azért mert eszembe jutott, csak azért mert mindig így gondoltam.
nem vagyok elég szabad ahhoz, hogy enniyre elszakadjak a matériától.
baj ez?

embereken gondolkodom és elmúlt időkön, de nem ilyen
entelektüell időértékszembesítő módon, csak úgy, tisztán.
emberek akik voltak, vannak, lesznek is talán,
viszonyokról, amik változnak éppen most is.
ahogy hatottak rám, és ahogy még mindig hatnak, tudtuk és akaratuk nélkül,
csak mert belefolytak az életembe, szerencsésen.
nincs is kiváltó ok, hacsak nem én magam vagyok az.
meg ők maguk. a cselekvőn kívül nem is létezik semmi, talán csak a kétely.
de az félúton van a cselekvés és megtorpanás között. utána jön a félelemtől való félelem, a legértelmetlenebb. de oda nem jutok el újra.
ezt a mondatot pozitív irányba fogom megfogalmazni, nem tagadásként, és
akkor még használható is lesz.
mindig történik valami, gyakorolni kell a türelmet,
hogy ezt belássam.

néha nagyon elég már a kontrollból, ilyenkor eltűnik
a türelem, önsanyargatás meg kompenzáció lép a helyébe,
menniyre unalmas lenne minden enélkül.
nem megy nekem ez a változatlanság, mozgásban kell maradni,
koordinálni kell, nem megállni. csak a monotonitás maradjon el.
és ha olyan, mintha kezdeném magam megismerni,
kell az a szkepticizmus, ami visszatart az önelégültségtől.
mert soha nem fogom teljesen uralni ezt a lényt,
mert mindig nagyon függ az aktualitástól.

meglepő, hogy elkezdtem újra gondolkodni és épülni, általában
ennek hiányában tűnök konstruktívabbnak, mert a felszín mindig sokkal könnyebb,
egyértelmű mondatokat értelmezni egyszerűbb.
meg van az a szint is, ahol sem külső, sem belső harmónia nem valósul meg,
bár a külvilág felé vetített vagy éppen provokált tartás -bizonyos, minimális erőfeszítések és eredmények felmutatásában- nagyjából eltakarja a destruktív, hanyatló állapot jelenlétét, eloszlatja a kételyeket afelől, hogy valami nincs rendben. a belsőnek ez nem jó. a többit csak simán nem érdekli.
de őket mikor érdekli akármi is.
ha elkápráztatják őket, akkor, valameddig. fenn kell tartani a káprázatot, mindenki felé.

most az fog történni, hogy a kettőt egy síkba helyezem, leegyszerűsitem magam, de nem olyan úton, hogy az fájjon, csak kihagyom azt, amiről tudom, hogy másoknak felfoghatatlan, és csak azt a részt tárom eléjük, amiből
elérthetnek valamit abból a valakiből, aki én vagyok.

nagyon gyorsan itt lesz a tavasz, bár most direkt belekényszerítem magam a télbe, hogy biztosan ne tartson már sokáig.

future reflections

i'm sixteen / seventeen
shiny-happy again
i don't give a damn about anyone else
selfish. ideal.
and almost drunk by the unexpected huge amount of
bliss circulating in me.
i want to be a kid again
combed down hair and sunday best
i'll make my bed brush my teeth whatever
and in spite of the weather we can learn
to make it together