joyeuse

in a competition between b-days + x-mas who'd win?
1:0



haha picilány + fringe

vagy-vagy

kezdem már érezni, hogy az életem egyetlen dilemma körül forog
fringe / no fringe
that is the question
stuck between to do or die
minden napra jut valami hülyeség
hát nekem semmilyen hangulatom nincsnen, és nem
akarok fiúkat, nem akarok külső bizonytalanságot,
van elég belül, elég az
things aren't what they seem, makes no sense at all

the first noel

ami késik, nem múlik, indokolatlan barátom
(már csak azt sajnálom, hogy neked már megvan az élet
adhatta legnagyobb ajándék)
nem is tudom, miért ordíbálok bele a levegőbe magamban,
hát nem teljesen értelmetlen?
még egy rejtély, soksok rejtély
majdcsak lesz valami, addig meg elszórakoztatom magam,
elodázom az étkezéseket, néha elszívok egy cigarettát, jólesz
úgyvárom a jövő évi karácsonyt

don't panic as long as you have british humour

-so an explosion came, killing everything not living off oxygen, leaving only those living off oxygen and suddenly life was born?
-i like that theory. we're all natural disasters in the world.

haha.

so it was decided that i should be saved.

this wasn't in the script tonight

i'll have to think this thing over about my studies.
oh my oh my

demain qui s'en souviendra?

az élet nagy kérdései avagy mi lesz holnap, mennyit bír az ember, és mi történik a kurzusfórumokkal
egy félév letelte után.
csupa rejtély

csak a nagy lábakon kihordott bánat tarthat számot némi együttérzésre

i love

kétéve ilyenkor keződött el a közlekedés az igazi downward spiral-konstrukción.
annál már csak jobb lehet, nem?
a gond az idő megállíthatatlansága, és ezzel párhuzamosan a lelkemnek az a tulajdonsága, hogy soha nem hagyja abba a fejlődést, ami a rossz kiindulópontot
tekintve nem túl bájosságos.
pedig lehetne akár másképp is.
gyógyuljon meg a bőröm, a csontjaim, az agyam, az immunrendszerem.
cracks és a párhuzamok, gyávák, bátrak, panic attacks, inbetween.
labilis labirintus, viszont szeretem az összesnyelvet, és az egyik kedvenc
szavam a szundít.

pictures

everything seems to be so easy when looking pretty
(don't fall in love with pictures, fall in love with reality)

je dois retrouver mon enfance

soksok regeteg mocsok ömlik most ki belőlem a felszínre,
nem is tudtam, hogy ennyire undorító vagyok,
ha megnyugiztam, kevesebbet káromkodok majd
nincs több zsibbadó végtag, csak picit megfagyott,
megelégszem ezzel is. most összeszorított fogak egy ideig, aztán
meglesz az eredménye, és addig is nem torkollok bele
akcidentálisan/szimbolikusan emberek útjába,
lehetetlen szituációk, persze, hogy valaki irányít felülről,
szándékosan lökdös, a fél beleegyezésemmel.
többet nem is tudnék adni.


happy molksday btw

m

i'm way too straightbackward to be academic.
i'll think about the topic after i'll have my essay finished.
my pragmatism fails frequently when trying to complete my daily routine.
however, it never ceases to take over me whenever i should be simply cerebral.
i'm into applied whatever, spare me the nonsense

(marilyn monroe is turning in her grave,
our world is truly far from saved)

the lights are pretty, how can you lose

solitude is more bitter than loneliness

sometimes you get these flashes and suddenly feel like you've just hit the bottom
(de ezek egyre gyakoribbak, és nem tudok elégszer lenyugodni, annyira kényszerből
csinálom mindezt)
félek, hogy nem a megfelelő dolgot választottam, egyszerűen érzem, hogy így van.
ha nem így lenne, már annyira feltöltődtem volna, hogy nem lehetne lerángatni.
megpróbálom kihúzni valami fixpontig, aztán kitalálom, milesz.

but sometimes you get another flash, if only for a mere second but still.
pillanatokra elfog az érzés, hogy nem is akarom elvágni magam a világtól,
és képes lennék a részévé válni. de miért tűnik el ez olyan gyorsan, mint
ahogy jött?

si j'avais la folie de croire encore au bonheur, je le chercherais dans
l'habitude.
m o n d t a m, hogy anyegin.


álomszép

future reflections

http://www.youtube.com/watch?v=DIol1_ktcP4&feature=player_embedded#!

donate some white blood cells to me

ez most már bosszant,
meg hányingert kapok leírt szavaktól és azok jelentésének
vizualizálásától.
ezentúl még csak véletlenül sem leszek kedves, nehogy valaki
félreinterpretálja a szándékokat.
tajparaszt leszek vagy csak egyenes és érzéketlen,
ocsmány dolog ez, mikor más emberek miatt kell természetellenesen
viselkedni, ami mégcsak nem is élvezetes, de ne törölje már mindenki
belém a mocskát, törlöm én magamba a sajátomat, az pont elégség.

metaforikus életúja van ennek a gépnek, ha most a ma álltalam
végrehajtott folyamaton elvégezzük az absztrahálás műveletét,
akkor bodogság van, mert megmenekítettem magam tartalmilag -
mondjuk a gép attól még kipurcanhat, ebből következően sajnos
énis.

az is bosszantó tud lenni, ha a léleknek nincsen támasza,
mert éppen sorvadozik.

ez a mai kulcsmondat: 'microsoft word won't work'


legyen ez, kívül-belül

blank page

kellő intelligenciával bíró ember nagyon okosan csapja be magát hihihi

fáradt vagyok, nem fáj semmi, három napi kaját sikerült elfogyasztani

blank page

kellő intelligenciával bíró ember nagyon okosan csapja be magát hihihi

fáradt vagyok, nem fáj semmi, három napi kaját sikerült elfogyasztani

xx

intent on NOT being sentimental

love is when noticing someone else's mistakes makes you ashamed and sorry, struggling to act like you haven't noticed a thing,
when someone being dragged down hurts you more than if it happened to you,
when you feel guilty instead of the one who's done the mistake (especially when you're affected. afflicted)

i hate when i know my thoughts are right but i'm forced to put them in a mould
of coherent, academic-sounding sentences

my subconscience does it better, my instincts always prevail

a reminder

alternate takes + retail therapy

x

today is going to be easy
cause you're not around
no smile is required
i'll eat all the chocholate

ez is egy ilyen bűvös dátum, scarlett johansson, ady endre meg karen o
meg még egy csomóan

don't break, don't break my heart
or i'll break your heart-shaped glasses


ez egy picit hiányzik, vagy hát nem is picit
elszakadás előtti idő


idegesít, hogy már megint hülyék az étkezési szokásaim.
a mindennemű szokásaim.
nem tudok hozzáromálódni az emberekhez, mert magamhoz sem tudok
formálódni, ilyen alaktalan gyurmának képzelem magam, ami ráadásul
még a színét is változtatja. de egyfolytában. vagy víz vagyok, néha
eső, néha pára. mostanában pocsolya.
amiben ugye dagonyázhatnak a disznók, de a madarak inkább ne.
jobb lesz távoltartani magamtól az embereket for their own sake.

les mots

A gőzölgő ital kortyolgatása jó alkalom egy meghitt beszélgetésre a kedveseddel vagy akár egy vidám csevejre a barátaiddal.

mondatok, amik sírba tesznek / my future job, well, hopefully not

+ honnan jutnak eszembe olyanok, hogy pannongéesem, az élvonal meg
vesztelnullahathatvan meg hogy mi volt az első szó, amit négyévesen leírtam.
valaki a kyoto songra fulladt meg egy házibuliban, lejtőkről csúszkálnak
visszafele a kocsik, a fehérjéim rántotta-mód viselkednek. a rántotta vajon
reverzibilis ? melyik étel reverzibilis? az a konzekvencia, hogy a jobb a
dolgokat külön megenni.


ottmaradol - mondja shiloh

a first-rate corrupter of the nerves

nietzsche in eng vs schiller in hun - 1:0

f + m

hiáyoznak a tesóim :(

i try to find myself, i try to move on,
don't know where i am, please, carry me home
but i tell you, what's inside of me
will never die

maybe tomorrow

but there's no tomorrow

and the best reaction is no reaction
'you're a good person who bad things have happened to' - i keep telling myself
but what for, really

V

de ma déluán, mikor fütyült a szél, ellágyultam, és eszembe jutottál.




wake me up when the bluebells are ringing

they only love you when you're seventeen

when you're more than that, you're not fun

looking back, i used to be so much fun
or at least honest and just got along without
a massive lot of eyeliner

golden term: naive

a szokás kikérleli, néha kierőszakolja belőlem a rosszat.
mert annyira megszoktam már. mi lenne, ha nem a szokások
diktálnák a lépést?

i'd like to have a go at some

amióta életetek minden érdektelen pillanatáról beszámoltok a Facebookon

lately i've become a little too sensitive to stupidity that surrounds me,
but it's dealt with, it's okay, i don't mind any of you being whatever

so instead

http://www.boston.com/bigpicture/2008/10/lighting_up_the_night.html

luvvies

hát nem tivagytok a világ legbájosabb, legkékszeműbb és magasabb emberei,
hát dehogynem

improper

i feel so...inadequate when looking at you, genuinely nice people
:(

tomato soup

if you run out of salt, put your tears into it
(it might turn it a bit bitter though)

or
why wearing mascara will never be an alternative for me

i'm so sorry

so hungry all the time
(that's what i'll probably end up to be, minus the flawless skin)
i've never though imperfection can be so destructive, never thought constructivity
can be so hard to achieve

yessss

Az emberi természetnek tehát egy nagyon érdekes vonása ez a tudatalatti „helyettesítés”, ami megvéd bennünket azoktól a hangulatoktól, amelyeket egyáltalán nem vagyunk képesek kezelni, mert egyrészt nem vagyunk hozzájuk szokva, másrészt pedig fájdalmasan ellentmondanak annak a képnek, amit a személyiségünkről kialakítottunk.

slaughterhouse twenty-seven

mindannyian rákok vagyunk

betűk vagyunk


vagy jelzés-értékek





mondjuk az abszurditás akkora mértéket (vagy méreteket?) öltött, hogy failing to comprehend or to bear.
kérdések a világról, például arra vonatkozólag, hogy mit keresnek levágott fejek a hűtőben.
szeretem a nyelvi akadályokat, már tényleg semmin nem lepődöm meg.
viszont egyre gyakrabban rajzolok zsákállatokat és alient.

slaughterhouse twenty-seven

mindannyian rákok vagyunk

betűk vagyunk

vagy jelzés-értékek



de az abszurditás itt már akkora, hogy failing to comprehend or to bear.
például mit keresnek levágott fejek a hűtőben?
szeretem a lefordíthatatlant.
a tudatom már működteti a mechanizmusait, már tényleg semmin nem lepődök meg.

o oo

i'd be surprised if any of us made it through next year.
who goes down first


megint ki akarom irtani az internetet, és galambbá varázsolódni
vidéken. nem akarok embereket, egyetemet, caládtagokat, akik azt se
tudják, vagyok-e még és fordítva.
meg félek

de a húgom még biztos él, és hasonlít kicsit rá

lokális problémák

a család tagjai a lakás különböző potjain kapnak sírógörcsöket.
ha kihízom a harminckettes gatyámat, felakasztom magam.

mintzkov luna

az imént elfogott az öröm,
aztán gyorsan visszafogta magát

kitalálok egy brennyú étkezési zavart, az lesz a lényege,
hogy új kajákat találok fel, és amíg kitalálom őket, nem eszem,
és mivel mindezt kísérleti jelleggel, ennek megfelelően
limitált anyagfelhasználással fogom művelni,
a végére egészen emberi formám lesz.

soha nem értettem azokat, akik szomorúságukban önmagukat
emésztik, és nem csak lelkileg. ők az igazán összehangoltak
a szomorú ember mindig távolodik a számára ideálistól -
így már érthetőbb.

viszont ma szabályosan boldog lettem egy új füzet meg fekete
tollak látványától, és szerelmes az összes ötév alatti emberbe,
aki csak elment mellettem.

(az egyetlen élethelyzet, ahol képes vagyok alkalmazni a helyzetnek
megfelelő szabályos viselkedésformát, az az ivás - nem ártana valami
készségfejlesztésre járni)

enyém, enyém, enyém

slightly bemused

i hate listening to others' moaning but i guess that's the only
thing i've ever excelled at.

feels like i've got the wrong track, i'm already fed up with
all the trying-to-make-it-sound-like-fucking-intellectual-as-we-are
-all-great-minds-above-the-whole-world nonsense

i'm very much faking every tiny sign of interest shown in my social
interactions, too bad i'm losing to my mind and nerves and my
messed-up self-discipline, losing out on loads of niiiiiiiiice stuff.
(this should be the bright part in your time, shouldn't it, oh no
it's not)

would be nice to just throw myself to the ground without any respect
to others, not that there was anyone witnessing it around here

i've come to the discovery of my basic nature for the time being (and it probably
won't change)
which basically makes me the tricky person that:
can be appealing for a short period of time (with quite a great intensity)
the sort you'd like to get to know, expecting there might be plenty
of things undercover (that's right),
unknowingly of what's lying beneath (so far, so good)

then me comes, doing just what she's gifted at - making it break down
(pace is the trick, but everyone seems to be so in a hurry)
than after just a while they find themselves willing to
get away from her asap as she's slightly weird, not speaking too much, enigmatic - in a bad way, realising they must have been out of their minds when attracted,
thinking of excuses to stay away from her
(i'd do the same thing if i had the chance)
she hardly understands but she can feel the reason why.
and only her intuition is the real thing. (study english)

az elhárító mechanizmusaim egyszerüen zseniálisak.

ez pedig az életcélom

krónikus űr

butaság lenne azt mondani, hogy soha nem voltam boldog.
és milyen nagyképű, fúj

itt kifejezetten kerek egész volt a dóri, emlékszem
(miért zuhan a vérnyomás?)

something rotten

'it runs in the family'
well, THATS comforting, you mean, i'm
slowly and safely turning into you?
all wasted loners, and i still lack the financial background
for psychotherapy

the downward spiral

stop chasing ghosts

my conscience has died

don't like reality
but i'm going too far this time, i guess
cause i've started HATING it, actually
can't feel anything
no one knows, no one cares
now i know how joan of arc felt
i've got no right to take my place in the human race

should i stay or should i go ?

this is the story of.. x.y. (not in g.a.)
apart from me no one ever took her in his arms

or

'Boris, what would you say if I was to say that I was developing a little crush on you? '

mimosa decided to show me while blinded

i'll describe the way i feel
weeping wounds that never heal

going missing

i am certainly missing my own life but i have no patience to keep up with me.
even less to keep up with you lot.
charlotte sometimes

conditional

i've fallen all around when you miss me

left inside alone

a szemlélődést, amelyre kárhoztatva vagyok, unom; eltekintve attól, hogy egyre lehetetlenebbé válik egy cikázó és nyugtalan világ közepette, amely lerántotta
magáról takaróját, hogy fest egy magányosan álló ember a táncoló sokaság között?..
szédülni kezd. de velük táncolni nincs kedvem.


mondhatnám, hogy ahány ember ismer, mindannyioknak különböző véleménye van rólam
- mint a tükröknek, amelyek különféle szemszögből reflektálnak egy emberi alakot,
de összetéve s együttvéve sem adnak egy háromméretű lélegző alakzatot.
igyekszem "impassible"-nak lenni, de lehetetlen; az idegen vélemény
visszasugárzik rám s tovább stilizál a maga képére, úgyhogy minden belső
ellenkezésem dacára kénytelen vagyok megjátszani azt, akit elképzelnek rólam.
így az idegen vélemény minden esetben hamis ugyan, de ugyanakkor igaz is annyiban, amennyiben én magam igazolom. az életnek ez a rugalmassága s hogy nincs egyetlen megrögzíthető pontja sem, amelyet akárcsak egy pillanatra meg lehetne fogalmazni,
gyönyörködtet ugyan, de egyszersmind bizonytalanná és bizalmatlanná tesz.


mert ragaszkodásom oda tapadt, ahol felületet talált.

cisz

én nyáron a málnaszörpöt szeretem, télen pedig a forralt bort
vagy szintén málnaszörpöt.

someone convince me i haven't inherited all the mental issues from
all my ancestors.

make me stop wanting to beat up everyone.

self-destruction isn't fun anymore.

sub zero

ha le tudnám rajzolni a helyzetet úgy, hogy legyen megoldás,
egyszerűbb lenne, akkor most nem dőlnék vissza az ágyba és bámulnám a plafont,
amíg el nem homályosul a kép
grafikus megoldás, mennyire utáltam mindig,
de komolyan, semmilyen más ötletem nincs
addig is fel kell készülni arra az időre, amikor még kevesebb
családom lesz, mint most
az azért már tényleg ilyen mínuszba hajló dolog lenne







oh you pretty things

i swallow words like a placebo

mum's so exhausted she fell asleep without the pills.
it's touching, i can't even cry, so much.
i'll turn into a fairy at night, put all things alright, clean the walls
and windows, wash the pain away.
still can't believe at 5'2 someone can have so much inside,
spaces are too relative

self-destruction isn't this pretty

kedves napló

visszafele haladok az időben, ha most újra elkezdem négy évvel ezelőttről,
talán van esélyem embernek lenni.
nem tömök magamba több csokoládét.
pillanatnyi rezdülések.
mikor felébredtem, kétszerakkora volt a szám, mint általában.
már csak egynegyedszer akkora.
de akkor egész csini volt, gondoltam, beruházok egy plasztikai műtétre.
miért is ne, belső deformáció, külső deformáció, nem mindegy?

ez a lány olyan csini


ez a fiú olyan csini


c, h, c