the heart is deceitful above all things

ezt arra, hogy anyukám bedrogozva szétzúzta a fejét a padlón, hogy ömlött belőle a vér, és most úgy néz ki, mintha összeverték volna,
pár nappal, miután elmondtam neki, hogy kiskoromban molesztált a bátyám, aki még ki tudja, mi mást csinált - arra, hogy az utolsó hónapban
többször beszéltem apukámmal telefonon, mint az elmúlt években összesen, csak azért, hogy kiderüljön, hogy nem jól állnak a dolgok nála
- arra, hogy még mindig nem heverem ki, hogy senki nem tud a soha nem lett gyerekemről, és úgy hagytak ott, mintha soha nem lettem volna,
- arra, hogy éveket csúszom mindennel, évek választanak el mindenkitől, és még én vigasztalok folyamatosan

nem tudom, hogy lehet ezt bírni ön-elszakadás nélkül.

(jaaj, ez a szám a mély evészavaros korszak közepéből való, de mint nagyjából semmire abból a korszakból, erre sem emlékszem, csak ködös fél-lenyomatként)

valósítsuk meg magunkat