reconcile

"It's more about humanity and what we have to reconcile is what's at the core of all of us; traits that are human that we condemn.
[...]If anxiety is apart of your everyday life, it has an effect on every decision you make and the people you're working with. "

and trilling and the parents and so on.
so much wisdom, so little use of it.

the heart is deceitful above all things

ezt arra, hogy anyukám bedrogozva szétzúzta a fejét a padlón, hogy ömlött belőle a vér, és most úgy néz ki, mintha összeverték volna,
pár nappal, miután elmondtam neki, hogy kiskoromban molesztált a bátyám, aki még ki tudja, mi mást csinált - arra, hogy az utolsó hónapban
többször beszéltem apukámmal telefonon, mint az elmúlt években összesen, csak azért, hogy kiderüljön, hogy nem jól állnak a dolgok nála
- arra, hogy még mindig nem heverem ki, hogy senki nem tud a soha nem lett gyerekemről, és úgy hagytak ott, mintha soha nem lettem volna,
- arra, hogy éveket csúszom mindennel, évek választanak el mindenkitől, és még én vigasztalok folyamatosan

nem tudom, hogy lehet ezt bírni ön-elszakadás nélkül.

(jaaj, ez a szám a mély evészavaros korszak közepéből való, de mint nagyjából semmire abból a korszakból, erre sem emlékszem, csak ködös fél-lenyomatként)

valósítsuk meg magunkat

purified

an immense amount of ideas swriling in my head, never to be realised..
like this one:

after the who knows how manieth complete collapse after contemplating the possibilities
of a life grounded in a complete void...and finding myself literally on the floor, with
half of my face immersed in a nice pond of saliva + snot...and spending long minutes there,
calming down slowly and inevitably, there comes some blank, ungrabbable feeling of peace and clarity.
to this soundtrack; she make no mistakes; this is exactly the feeling of purified desperation:

give me

can i have you for a mother, please, cause the one i have seems to agree to abusing me

happy sundays to be spent together from now on, right?

ruthless, deluded woman