chemistry

hát ez még mindig.
kétötöd egyenlő ötötöd hahaha

igencsak kreatív vagyok: személyes szállóigék, szavajárások indexre tétele,
csillámfaszláma-x kombináció-kompozíció

bízzatok rám bármilyen felelősségteljes precíziós munkát, én vagyok a legjobb.

holnap beszélek, holnap, igen, holnap
(és kidőlök, és vége)

ja, amúgy ma egy éve. :(

m m m

logikai botrány. a mondataim lázadnak az ésszerűség ellen, és ellentmondanak mindenfajta valós létezőnek. ennek például volt értelme? nem baj.
összeollózásban király vagyok, és megalkottam a complitely out of her mind-de még mindig elfogadható teljesítményt nyújt - kategóriát, amiben -az elmebaj egyre növekvő voltát tekintve- egyre jobb vagyok.

ma benézett a halál a fürdőszoba ablakon, miközben hajat szárítottam. igen, ez már tényleg röhejes, hogy milyen rémképződmények nem tolakszanak be a fejembe fényes nappal, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. de mégis ott volt, hatalmasan, megfoghatatlanul és elképesztően fenyegetően. nagyon megijesztett.
eddig csak alvás közben törtek rám ennyire brutális kegyetlenségek, és fenntartom az igényt arra, hogy lehetőleg hagyjanak békén.
hagyjanak békét nekem, ahogy az irénke néni mondta volna.
de nem hagynak, mert a szegény agyam csinálja őket. és amíg nem sikerül izolálni és megállítani a rohadást, és aztán valahogy inaktiválni a romlott részeket, addig mindig zaklatni fog. de lehet, hogy ez már ilyen áttét, és mindent átsző, és akkor nem tudom, mi van.

+

the world is becoming a better place, for sure.
these people just keep staring and smiling at me + letting me go through the door first
(riddle) and stuff.
i haven't changed, so it must be everything else. can't be both.
another possibility could be that the ones with serious emotional deficit are so easy to identify that you can recognise them straight away, and some sort of immensely increased sense of compassion has developed throughout the years making them so incredibly sweet to me. maybe it's just the weather.
whatever happened, dear everyone?