röhejes, hogy halottfáradtan megpróbálom kinyilvánítani a tiszteletemet / csodálatomat / köszönetemet, ráadásul virtuálisan, de mégis muszáj valami primitív, gyerekesen naiv-érzelgős módját választanom az érzéseim kifejezésének, mert ilyenkor rájövök, hogy miért léteznek a klisék, mert amit ki szeretnék mondani, azt egy életbe telne elmagyarázni, mert nem is lehet elmagyarázni, nincs is rá szükség, hogy magyarázzam, mert kimondhatatlan, szóval megmaradok a korlátolt, szánalmas, a végletekig lebutított szavaknál. sajnálom, ennyire futja, pedig mennyivel többet jelent.
ez a szeretet (meg úgy általában a szeretet) bennem fogant meg, de ahhoz, hogy létrejöjjön, kellett valami rajtam kívülről. és úgy érzem, hogy sokkal kevesebbet kell kipótolnom az egészhez magamból, mert sok jön kívülről. és ez jó, és lenyűgöz,
és nem tudom szavakba foglalni, úgy, hogy az leírja a valóságot. csak érzem.
"if we over fucked or over thought rather than over ate, perhaps there would be glimpses of a new enlightenment."
if it only gave some pleasure..
thank you x
No comments:
Post a Comment