one who stops the flow of rivers

legyen vége, legyen vége. néha nagyon furcsa érzéseim támadnak önmagammal kapcsolatban.
néha pozitív irányban is, és ez nagyon furcsa.
azt leszámítva, hogy legtöbbször annyira nem bírom elviselni a testi valóságomat,
hogy kitalálok egy párhuzamos valóságot (amit csak a magammal szembeni együttérzés vagy gyengeség? okán nem hívok HAZUGSÁGNAK), amiben olyan vagyok, amilyen amúgy nem vagyok, olyan vagyok, amilyen szeretnék lenni; szép, kifogástalanul szép.
de most néhány dolog mintha olyasmiféle kezdene lenni, amilyennek mindig is akartam.
persze nagyon távol vagyok még az igazitól.
tesók, kicsi tesók.
milyen lesz a következő évem, valaki mondja azt, hogy kicsit rendbe jönnek a dolgok, léci.



amikor még velünk voltál.
"one who stops the flow of rivers"

the sun is often out

WHOS FUCKING NEXT?
most azthiszem, konfrontálódnom kell a valósággal, és ez fájni fog.
mindig későn reagálok, de most tényleg túl késő.
soha többé nem leszel már ott a születésnapomon.
vagy ott leszel? minden lelki állapot kérdése, minden relatív, az elmenetel is az.
MEANWHILE IM CELEBRATING THE RETURN OF MY EATING DISORDER + PANIC ATTACKS

meanwhile city, another world in the back of my mind

szar dolog drogossal együtt élni, meg ijesztő tudni, hogy te is ebbe az
irányba haladsz. megint minden veszélyes, nincs biztos kimenetel,
csak várni a katasztrófát, a szakadék szélén sétálni. vagy inkább imbolyogni,
ha már a tranquiliser + alkohol kombinációt nézzük, ugye..
bárcsak ott lennék magamnak
mi az, hogy démon, és miért támad az ember mindig önmagára?
talán soha nem leszünk barátok, pedig én valahol imádok én lenni.
és nem akarok többes szám lenni, én akarok lenni.

már megint kurva szentimentális vagyok, nem hiszem el

röhejes, hogy halottfáradtan megpróbálom kinyilvánítani a tiszteletemet / csodálatomat / köszönetemet, ráadásul virtuálisan, de mégis muszáj valami primitív, gyerekesen naiv-érzelgős módját választanom az érzéseim kifejezésének, mert ilyenkor rájövök, hogy miért léteznek a klisék, mert amit ki szeretnék mondani, azt egy életbe telne elmagyarázni, mert nem is lehet elmagyarázni, nincs is rá szükség, hogy magyarázzam, mert kimondhatatlan, szóval megmaradok a korlátolt, szánalmas, a végletekig lebutított szavaknál. sajnálom, ennyire futja, pedig mennyivel többet jelent.

ez a szeretet (meg úgy általában a szeretet) bennem fogant meg, de ahhoz, hogy létrejöjjön, kellett valami rajtam kívülről. és úgy érzem, hogy sokkal kevesebbet kell kipótolnom az egészhez magamból, mert sok jön kívülről. és ez jó, és lenyűgöz,
és nem tudom szavakba foglalni, úgy, hogy az leírja a valóságot. csak érzem.

"if we over fucked or over thought rather than over ate, perhaps there would be glimpses of a new enlightenment."

if it only gave some pleasure..

thank you x

disastrous

plans of becoming a candy girl, with flawless skin + perfect features,
a shallow, light mind.
there's no way out now

elébe megyek a katasztrófáknak azzal, hogy előidézem őket.
és van-e magyar nyelvnél szeretnivalóbb, na ugye, hogy nincsen

ma

officially undropping a size, it's not the end of the world, no.
it's much worse, cause my world is turning ugly.

are you waiting for somebody else to move?
don't you know in your heart there's a power to change everything?




different states of my, once worse, once better. but still, just comfort.