right as rain

teljesen képtelen elképzelésem van az emberi kapcsolatokról.






továbbá újra van hátgerincem, olvasnivalóm, nincs életcélom, de nyugodt vagyok,
és nem ugrálok többek indoors let's go alfresco
nem fogom többet teoretikusan megítélni azt, ami individuális, és nem próbálok
majd elméletekre alapozottan cselekedni. nem vagyok sztoikus, és bánt, hogy
ennyire becsapom az embereket, és becsapom önmagamat.
ajándékozni akarok, és tegnapelőtt spent on rainy days nap volt, teljesen,
és ez az idő áltisuli alsó tagozat, gondtalan-komoly, könnyű. de egyben nehéz is, mert nem ismétlődik, és nem is egyszeri, hanem állandó. de az állandó az egyszeri vagy nem?
szivesen foglalkoznék valami filozófiával, ha tudnék nemszabadon gondolkozni.
alig hallok a gondolataimtól, fájnak a részeim
fájnak a tények, ha becsapódnak, leképeződnek, és felfogom, hogy mi a helyzet.
túl sokat látok, át kell állítani.
amúgy minden olyan szép valahogy mégis
hegedűs a háztetőn vagy a mester és margarita