szerelmes vagyok a képekbe, és kezdem azt hinni, hogy a pszichém legalapvetőbb igénye, hogy képekben gondolkodjak, és velük vegyem körül magam. micsoda illuzionista. a többi esszenciális a fény, illat, hang. és az irónia
ez volt régen, őszinte lányok, ezentúl is black-eyed leszek, márciustól boldogabb embernek képzelem magamat - feltéve, ha megszűnik a mínusz kétezer fok-állapot.
mi már amúgy nem is ismerjük egymást, nem is értem, biztos én voltam még neked is túl antiszoc, valahol mondjuk megnyugtató is, néhány kékszeműt nem tudok hova tenni a fejemben. hiányzik az éppen-tizenhét-korszak, nagyon.
szépek és megnyugtatóak
vajon vissza lehet hozni azt a szinte tapintható súlytalanságot, életem legnyugodtabb napjai
mindig kicsit szürreális szembesülni ilyen emberek leképezésével, uramisten, milyen lehet nemvirtuálisan
No comments:
Post a Comment