csomó elképzelésem van a jövővel kapcsolatban, kár, hogy mindegyik csak
képek, hangok, írások és illatok hatására jön elő, és csak néhány percre.
aranyos olvasmánylistát készítettem, áprilisban proust. csak nincs kedvem olvasni,
énekelni vankedv inkább. kóruspróbára menni testnevelés után, és aztán nyalókát enni
a kövön megminden. halálfáradtan meg halálboldogan.
megállapítottam, hogy az i épületben a repedések nagyon bájos-autentikusak, emelik
az egész hely fényét, és csúnya lenne az egész felújítva, kitakarítva.
meg az vicces, hogy én leszek lassan a girl next door archetípusa, akit mindenki látott már, de azért már kezdek kételkedni néha, hogy van-e személyiségem meg fejem meg nevem, ilyesmi.
alul vagyok inspirálva, szóval körülépítem magam képekkel.
let's not be ashamed of what we were, what we are.




de ők konstans-gyönyörűek



