utálom a januárt

zavaró ez a mindenfelé szórtság, ez a takaró alá bujdosás a világ elől.
ámbár tanár úr és augusztus huszadikai tüzijáték, egyetlen verbális konfliktusra
emlékszem apukám kapcsán.
azt hiszem, szorongok, azt hiszem, nem is tudom már, mi a valóság.
csak a fejem belseje létezik, de az zavart, akkor a valóság is akadályoztatva van
abban, hogy normális legyen. azt hiszem minden nap szükségem van legalább egy
negyedmaratonnyi intenzív mozgásra és túlkontrollált ételbevitelre, hogy
kihúzzam a következő napig. egyszer úgy belenéznék az agyamba.
kérek egy (lehetőleg polaroid) képet az idegrendszeremről, csakhogy megnyugodjak,
hogy tényleg kuszaság van, és hogy az elvont dolgoknak valós alapjuk van, és
van jogom túlkomplikáltnak lenni.

belle du jour