i need pictures

to ensure this idée fixe about me existing only in my own head is untrue.
i'd like to own some sort of accurate, punctual method to give my thoughts and emotions a perfect label, to insert them into a mathematic-based system. but maths is abstraction in itself as well. i managed to understand and sum up all the differences between humans and machines at quite an early age - i mean that's what i believed. i might as well be just a brain in a vat

recently i've been thinking of the fat chance of not ending up in mental institute at some point and if i succeed doing so, then that's just so coooooooooooooool.





if there were summer red lights + enthusiasm and i was in control then i guess it's goint to happen again sometime/anytime soon

my observations show that people tend to write down their thoughts (thus give them proper shapes) either a) when feeling down and lonely or b) being very upbeat
the outcome differs by the two, of course

i like helena bonham carter btw

szeretem dosztojevszkijt

és mindig valami megmagyarázhatatlan, misztikus lelkiállapot csap meg, amikor eszembe idézem az érzést, ami akkor szállt meg, amikor őt olvastam. mennyi mellékmondat.
lehet, hogy azért mert már a név artisztikus kicsengése másik elmeállapotba taszít, amiben feltétlenül le vagyok nyűgözve minden neki tulajdonított betűnek és központozásnak.
és mikszáth.
és szerb antal.
kár, hogy nem szeretek olvasni, és mindenki úgy tudja, hogy igen, sőt, még én is híreszteltem magamról egy időben - presztízsemet növelendő.jaj, de most minek, könyörgöm.
olyan ez, mint valami szerencsétlen, magányos és középszerű leendő bölcsészhallgató nevetséges terjengése, még jó, hogy tudom, hogy nem így van. amúgy vastagon bennem van a sznobizmus lehetősége, még szerencse, hogy el tudok vonatkoztatni attól a téveszmétől, hogy a név már egyenlő a tartalommal. pontosabban a fogalom a létezővel. ma nem tudok tisztán fogalmazni, pedig olyan élesen rajzolódnak ki a gondolatok a fejemben, és minden bonyolultságuk, feleslegességük ellenére, olyan jó irányba haladnak. ha végeztem ezzel a mocsokkal, és több fogalmam lesz akármiről is, elmegyek az örkénybe és sütök madeleine-t is.
bár addigra lehet, hogy össze-vissza leszek zuhanva. megpróbálok mindig az adott lépésre összpontosítani.
és nem kérdezgetem magamtól, hogy vajon nem vagyok-e irdatlanul idióta, hogy nem magyarra vagy angolra mentem. magától értetődik, hogy az vagyok, és én lennék legjobban meglepve, ha ez másképp lenne.
szóval koncentrálni.például az évekkel ezelőtt leírt idézetekre, amik a hátraesőírásommal, olvashatatlanul megtöltenek majdnem egy teljes füzetkét, és áldom az akkori/mindenkori lelkesedésemet, hogy lejegyeztem őket.
némelyik annyira jó, hogy legszívesebben reggelig beszélgetnék róluk valami kimeríthetetlen agyú és lelkű emberrel, ha lenne ilyen. mivel nem szoktam beszélni, csak magamhoz, és néha még onnan sem kapok értékelhető választ, így inkább megyek ugrálni. de ez azért tervbe van véve.
ma ők járnak a fejemben (csakhogy ellensúlyozzam a kemény pszeudo-entelektüell attítűdöt, amit az imént olyan érzékletesen demonstráltam)

i love people with sense of sensing. i am one of them but i haven't really made up my mind about this very person. yet.

reality depicted equals mental joy

unfinished

never enough

food will eat me alive

green with envy

picinyeim

excellent choice pt 2

i'm obviously less fun than before (what's before btw?)

well done

a Burns-est, amikor minden valamirevaló skót egész este Burns-verseket szaval ordítva, haggist eszik és a sárga földig leissza magát

én pedig mezzoforte, kávét befeléoktrojálva átrágom magam a maradék szeméten


jaj, imádnivaló

budapest gyönyörű

csak éppen itt élek.

utálom a januárt

zavaró ez a mindenfelé szórtság, ez a takaró alá bujdosás a világ elől.
ámbár tanár úr és augusztus huszadikai tüzijáték, egyetlen verbális konfliktusra
emlékszem apukám kapcsán.
azt hiszem, szorongok, azt hiszem, nem is tudom már, mi a valóság.
csak a fejem belseje létezik, de az zavart, akkor a valóság is akadályoztatva van
abban, hogy normális legyen. azt hiszem minden nap szükségem van legalább egy
negyedmaratonnyi intenzív mozgásra és túlkontrollált ételbevitelre, hogy
kihúzzam a következő napig. egyszer úgy belenéznék az agyamba.
kérek egy (lehetőleg polaroid) képet az idegrendszeremről, csakhogy megnyugodjak,
hogy tényleg kuszaság van, és hogy az elvont dolgoknak valós alapjuk van, és
van jogom túlkomplikáltnak lenni.

belle du jour

no bag of tricks

sometimes it's faded, disintegrated
http://www.youtube.com/watch?v=E-ynK8jBGow&feature=related
i was fourteen, i was a whole thing thinking i was shattered
well, i wasn't
maybe it'll get even worse and i'll be craving to come back to this..hard to imagine though, if not only i wanted to turn back time just to be 'young' again
it's my unbearable desire to embrace the past.
but without future how can there be past?

initialise

féltékeny vagyok olyan dolgokért, amikért nem is lehetne jogom.
ez undorító, förtelem.
saját magamból kell kezdeni a dolgokat, akkor ilyen nem fordulhat elő.
viszont second chances, mert nincs baj. remélem ez nem ilyen előrejelző dolog,
és majd bajlesz, de lehet hogy nem kéne mindig mással foglalkoznom, mint
amivel amúgy kéne.
stupid, neglected child.

és vajon milyen lesz?

mondjuk biztos nem ilyen

zűr van

zűr a zűrben. mondtam már, hogy imádom a magyar nyelvet?
IMÁDOM.
mondtam, hogy baj lesz velem. nem kell excentrikus kitörtésnek venni,
meg figyelni sem kell rá, csak bejelentem néha, mint abszolút körvonalakkal
határolt, tőlem független, bár velem kapcsolatos tényt, és ennyi.
de annyit meg lehetne tenni nekem, hogy amikor szólok, legalább a saját véleményem fenntartásához legyen jogom.

amúgy
thankyou, dear friedrich for proving me right in many ways
i'll cross between substance A + substance B, creating perfection

csak múljon el a pánik
és csituljon a rettegés




legyen minden gyönyörű

idiot, slow down

számomra a legröhejesebb ember mindig én maradok.
ez a január eleje - időszak eddig nem tűnik túl szerencsésnek.