megint

jófej vagyok magammal, és szinte féltékeny, hogy ott
végül minden látszat ellenére mindig ottvagyok, hogy visszafordítsam
a visszafordíthatatlant , és dühös, hogy nincs szükségem senkire.

poharaskávéval állni a város közepén, és tudni, hogy
minden irányítás alatt áll. azt csinálok, amit csak akarok.
az idegbaj sem tehet keresztbe.
pénzem is lesz.
soha nem tudtam enniyre jól
egy járművönolvasni
kettő rövidujjúban lenni
három étkezni

nemsokára kétéve, hogy ezen próbálkozom,
lassú víz partot most
minden ott van benne a dátumban

írni + cigaretta + buborékfúj + tea
(nem lelkesedni, sztoikus hozzáállás blabla)