love me harder

only connect

úgymond-bent:


úgy érzem, valahogy sorsszerű minden -- ez normális, nem? ahogy megpróbálok értelmet látni az életembe, és sikerül, és ennek örülök.
ahogy két éve ilyenkor antidepresszánst kezdtem el szedni kénytelen-kelletlen, abszolút rettegve, hogy vagy függő leszek, mint némelyek közvetlenül előttem, vagy a random összeesem egy réten és még jobban rettegni fogok, mint az előtt..
ahogy nem ez lett belőle, hanem hogy elkezdtem látni a világot, és úgy éreztem, bárcsak ne látnám ilyen jól, mert undorító, és lehet, hogy jobb volt odabenn. aztán láttam, hogy ugyanaz történik odakint, mint ami történt és történik bent: nem vagyok nagyobb vagy különlegesebb, mint a mindenki más, pont ugyanolyan vagyok. nem vagyok független a nagy törvényektől: ugyanúgy kötnek. kicsit vége a határtalan különlegesség-érzésnek, kicsit van miért élni.

amikor eszembe jut, hogy az idegeimnek el kell szakadniuk, a lelkemnek el kell sorvadnia ahhoz, hogy ezt a valóságot bírjam, kicsit hálát adok a gyógyszernek, amiért segített megmutatni, hogy a mások ocsmány eltiprottsága és az enyém ugyanaz. ugyanaz a kétoldalú érzelmi reakció erre is: ez elkeserítő, ez felemelő.

kell valami erő még ahhoz, hogy az univerzális gyalázó-gyalázott-párhuzam felismerésén túl tenni is tudjak a saját életemért és boldogulásomért, ami a mások élete és boldogulása. ugyanaz a kettősség.

én, te, ő, mi, ti, ők: egy.

x


úgymond-kint:

http://divany.hu/ego/2016/04/08/masodik_esely/

"Kiss esetében természetesen nem pedofil bűncselekményről van szó, ez azonban nem menti fel vagy kisebbíti a tette súlyát. Az ugyanis mind a gyerekekkel, mind a felnőttekkel szemben elkövetett nemi erőszakra jellemző, hogy a szexuális bűnelkövetés ilyenkor valójában nem a szexualitásról szól, nem valamiféle szexuális deviancia áll a hátterében, hanem a kontroll- és a hatalomvágy kiélése. A szexuális bűnelkövető tettével azt fejezi ki, hogy bármit megtehet a másik emberrel, hogy uralkodhat felette."

"Szégyen, bűntudat, önvád, félelem, bizalomvesztés, kiszolgáltatottság, zavarodottság, sokk, tagadás, elszigetelődés. Aztán telik az idő, és jön a depresszió, rémálmok, váratlan emlékbetörések, koncentrációs nehézségek, szorongás, evés és alvászavarok, szerfogyasztás, fóbiák, alacsony önértékelés, bizalmi és kötődési nehézségek. Ezek azok a tipikus érzelmi és pszichológiai reakciók, amiket egy szexuális erőszakot megszenvedett ember átél.

Persze mindannyian mások vagyunk, minden traumát egyénileg élünk meg attól függően, hogy milyen kultúrában élünk, milyen a környezetünk, mennyire tudunk és bírunk hozzáférni érzelmeinkhez, kifejezni azokat. De a trauma hatását az is befolyásolja, hogy hogyan történt pontosan a bántalmazás, mi lett az elkövető sorsa, és hogyan reagál a történtekre a környezetünk, a társadalom.

A szexuális erőszakot átélt áldozatok szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy számíthatnak-e a társadalom támogatására, hogy az emberek egyértelműen kiállnak-e azért, hogy a bántalmazás soha nem az áldozat hibája. Sem akkor, ha szeret szexelni, sem akkor, ha részeg, sem akkor, ha rövid szoknya van rajta. A trauma feldolgozásában úgy segítünk, ha tudatosítjuk az áldozatban, hogy a nemi erőszakért kizárólag a bántalmazót terheli a felelősség, és társadalmilag vállaljuk azt, hogy megvédjük magunkat és a többieket attól, hogy a bántalmazó még egyszer valaha elkövethessen ilyen tettet. Ezt pedig csak úgy tehetjük meg, ha a szexuális bűnelkövetőt nem engedjük többé hatalmi helyzetbe kerülni más emberek felett."



"A nemi erőszak áldozatai számára nem az az igazán nehéz, amikor azt látják, hogy az egykori elkövetőik ott folytatják az életüket, ahol abbahagyták (egyébként általában ez történik), hanem, amikor napvilágra kerülnek hasonló esetek, mint a fentebb említett Kiss ügy, és a közvélemény nem egyértelműen az áldozatok mellett foglal állást. Ehelyett gyakran bagatellizálják a történteket, beindul az áldozathibáztatás, és kibúvókat, mentesítő körülményeket keresnek az elkövető számára, legyen szó az áldozat viselkedéséről, ruházkodásáról, vagy az elkövető szakmai sikereiről."



"Az ilyen esetek, mint a legutóbbi Kiss ügy, amely során ismét gyorsan elindult az áldozathibáztatás, azt sugallja az áldozatoknak, hogy nem érdemes segítséget kérniük, ugyanis a szexuális bűncselekményeket hazánkban egyszerűen nem veszik komolyan” - mondja Tóth és hozzáteszi, "Sőt, mit több, ez kihathat a még meg nem történt bűncselekményekre is, hiszen az elkövetők számára sem jelent komoly visszatartó erőt, ha azt látják, hogy el lehet tussolni egy csoportos nemi erőszak ügyét és még hatalmi pozícióba is kerülhet valaki ezzel a múlttal."

A hazai társadalom még mindig hitetlenkedve reagál olyan esetekre, amikor kiderül, hogy közeli hozzátartozó vagy - mint Kiss esetében is - köztiszteletben álló személy az elkövető. Ez nem kis részben annak is "köszönhető", hogy még ma is számos téves sztereotípia él a köztudatban a nemi erőszakkal kapcsolatban, és ezeket tovább mélyítik az olyan elhibázott társadalmi kampányok, mint a Baranya Megyei Rendőrség áldozathibáztató videói. Többek között ezért is lehetséges, hogy a legtöbb nő még mindig azt hiszi, hogy a legnagyobb veszély az utcán leselkedik rá, holott a statisztikák azt mutatják, hogy a nemi erőszakok 70%-át elsősorban ismerős, házastárs vagy rokon követi el. Különösen veszélyeztetett csoportba tartoznak azok a nők, akik hatalmi helyzetekben valamilyen oknál fogva függnek az adott férfitól vagy férfiaktól."


http://atestbeszel.blog.hu/2016/04/08/miert_ereznek_az_eroszaktulelok_onhibaztatast_szegyent_es_buntudatot

savages

"Az erőszak itt van közöttünk, öltönyben, nyakkendőben, olimpiai bajnokként és utcaseprőként is el lehet követni, azokat pedig, akik elkövetik, nem megvédeni kell, hanem velük szemben kell megvédeni az áldozatokat. Fontos, hogy az erőszaktevők a társadalmi reakcióból is érezzék, hogy amit tesznek, elfogadhatatlan, mentegethetetlen; és az áldozatok melletti kiállásunk, a probléma komolyan vétele az első lépés afelé, hogy az erőszak célpontjai felépülhessenek azokból a sérülésekből, amelyet a lelki, fizikai és szexuális erőszak okoz."


ami kicsiben, az nagyban,
ami belül, az kívül.
így megy ez.