"Mikor van szükség terápiára?
Ha a gyerek azt érzi, hogy őt olyasmire kényszerítették, ami ő nem akart. Lehet, hogy ez évek múlva tudatosul benne. Gyakran például csak akkor, mikor 12-13 évesen elkezd a szaporodásról tanulni, és akkor rakja össze, hogy őt évekig használták. Persze a fizikai fájdalom trauma, de a gyereknek szüksége van arra az érzésre, hogy normális világban él. Érzi, hogy nem oké, ha az apja használja, de minél kisebb, annál könnyebb elhitetni vele, hogy ez rendben van. És mikor rájön, hogy nincs rendben, akkor történik meg az igazi trauma. Akkor lehet segíteni a gyereknek, ha eljut arra az érzelmi érettségi szintre, hogy ez nem oké.
Lehet sikeres a terápia, ha a gyerek marad az eredeti abuzív környezetben?
Nem, nem is lehet elkezdeni a terápiát, amíg a gyerek nincs biztonságban. Azért is, mert a terápia során elkezdenek lebomlani a gyerek védekező mechanizmusai, és akkor még védtelenebb lesz.
Milyen felnőtt az, aki szexuálisan közeledik egy gyerekhez?
A legtöbb szexuális abúzus családon belül történik, és az elkövető nem pedofil, csak zavart a szexualitása, nagyon rossz a határtartása, hiányos az empátiája, és nem érzékeli, hogy az nem játék, amit a gyerekkel űz. Ez lényegében önkielégítés, amihez a felnőtt eszköznek használja a gyereket, merthogy a gyerek oldaláról ebben nincs szexualitás. Tárgyként használja, hogy a szexuális vágyait kielégítse.
A gyereknevelésre kihat, ha a szülő gyerekként abúzust szenvedett el?
A családon belüli abúzus esetén a szülőkapcsolatok rettenetesen sérültek, hisz ahhoz olyan családi kapcsolat kell, ami megengedi az elkövetőnek, hogy szexuálisan bántalmazza a gyereket. Vannak kivételek, mikor az anya, ahogy megtudja, azonnal kirúgja a partnerét és a gyerek mellé áll, de többnyire nem hisznek a gyereknek. Ha valaki ilyen múlttal is képes párkapcsolatot kialakítani és szülővé válni, akkor nincs előtte szülői minta, amit látott, azt nem követheti, tehát át kell lépnie a saját árnyékán.
Hathat úgy az abúzus, hogy az áldozat összes gyerekkori emléket kitörli?
Igen. Ez rövidebb ideig tartó abúzusnál szokott történni, ha valakit kisebb korában, 2-3-4 éves korában piszkálnak, akkor előfordul, hogy ezt teljesen lehasítja, és semmire nem emlékszik. Ez nem jelenti, hogy nincs hatással az életére, az önértékelési, párkapcsolati problémák, a szorongások ettől még megjelennek.
Az emlékek aztán váratlanul berobbanhatnak, tipikus ilyen időszak a kamaszkor, az első szexuális élmények, az első gyerek születése, vagy amikor a gyereke lesz annyi idős, mint amikor őt bántották. De egy film, egy tévéhír is felrobbanthatja ezeket a betokosodott emlékeket."
