open our back cellar door: 2015

Dóri.

Szeretnék valamilyen módon kapcsolatunk rendezésének útjára lépni. Tisztában vagyok a problémáid okának rámeső részével. Nem igaz, hogy nem emlékszem az ellened elkövetett becstelenségemre. Mindig megpróbáltam elfolytani magamban a dolgot - eredménytelenül - és reméltem, hogy legalább te elfelejted az egészet, nem azért mert féltem a felelősségre vonástól hanem mert féltem, hogy később neked okoz problémákat. Nem volt és most sincs semmilyen ésszerű magyarázatom, hogy alakult ki olyan helyzet , - hogy mi történt a fejemben - ,hogy szexuálisan visszaéljek a helyzetemmel. Sem utána, sem most nem tudom visszaidézni hogy történhetett meg mindez. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem bocsánatos bűn ami azért is borzasztó mert mindig is nsgyon sokat jelentettél nekem, soha nem fogom elfelejteni amikor Szentendréről egy nyári táborból, a tábor vége előtt hazavitt a papa mert aznap jöttetek haza a káóírházból a mamával. - aznap tartottalak először a karomban. Soha nem felejtem az osztálykirándulást amin felváltva vittünk a kenguruba, Vagy amikor otthon elájultál és én vittelek a kanapéra, egy csomó nyaralás, társasozás, játék.... fontos emlékek, élmények amik talán örökre elvesztek együtt újabb hasonlóan fontos élmények megélésének lehetőségével együtt. Mindez egy ostoba - magam számára is megmagyarázhatatlan - pillanat szülte őrület eredményeként. Remélem egyszer legalább az elfogadás szintjén meg tudsz majd bocsátani és legalább azt elhinni, hogy semmilyen bántó szándék nem vezérelt, és egyszer mérlegre tenni mindazon egyéb dolgokat amiket együtt testvérként megéltünk. A bocsánatkérésen kívül nem nagyon van más eszközöm, az idő kerekét visszaforgatni nem tudom, a megtörténteket nem megtörténté tenni szintén nem vagyok képes. Örülnék ha legalább annyival megtisztelnél, hogy elolvasod a levelet

Szerető bátyád
A

szia,

tisztában vagyok vele, hogy ezt csak azért írod, mert nincs hova menned, és nyom a külső szükség. eddig érdekes módon egyáltalán nem zavart, hogy hogy megyek tönkre a körülményekbe, amiknek a kialakításában nem kis szereped volt.

"nem azért mert féltem a felelősségre vonástól hanem mert féltem, hogy később neked okoz problémákat"
kifejezetten undorítónak találom, ahogy úgy próbálod beállítani a dolgot, mintha nem magadat akarnád menteni. csakis magadat akarod menteni, egyéként rég elmentél volna, és vissza sem jönnél soha; magadat ostoroznád, és nem a környezeted pusztítanád és rohasztanád a magad képére.
minimális intelligenciával az is belátható, hogy ezeknek a dolgoknak MINDIG van következménye, és ha a legkisebb emberi jóság és felelősségvállalás lenne benned, rég magad kezdeményezted volna a bocsánatkérést, és mindent megtettél volna, hogy ne pusztíts többet.
minden reakció nélkül hagytad, hogy én menjek tönkre bele, hogy engem okoljon azért a külvilág, mert rosszul vagyok.
konkrétan hazudtál, mikor rákérdeztek. az én szavamat vontad kétségbe. az én hitelességemet próbáltad elvenni. hagytad volna, hogy én őrüljek bele abba is, hogy ki tudtam mondani az egyik legnagyobb traumámat, de nem hisznek nekem, mert te hazudsz a magad védelméért. csak találgatni tudom, még milyen javításokkal és ferdítésekkel adod elő a saját verziódat.
szóval erre mondod te, hogy nem a felelősségre vonástól féltél, hanem attól, hogy ez nekem okoz próblémákat.
ezt soha nem felejtem el

"Mindez egy ostoba - magam számára is megmagyarázhatatlan - pillanat szülte őrület eredményeként"
PILLANAT? iszonyatosan ocsmány, ahogy megpróbálod mentegetni magad. ha sikerül végre egyszer őszintének lenned, talán az is eszedbe jut, hogy ez NEM EGYSZERI alkalom volt, nyugodtan végigveheted a beteg fejedben az alkalmakat, amikre én sajnos túl jól emlékszem -- hiszen téged úgysem rettent el az efféle elkorcsosulás. nyugodtan gondold csak végig, például ahelyett, hogy magadat sajnáltatnád még ebben a helyzetben is.

elvetted az esélyemet arra, hogy valaha igazán bízni tudjak az emberekben, hogy olyan lehessek, amilyen lenni akarok. szégyent hoztál rám, és nyugodtan tűrted volna, hogy ez így maradjon. egyszer sem okoltad magad, próbáltál a védelmemre kelni. megpróbáltál mindent az irányításod alá vonni, és nem csak testileg és lelkileg csináltál volna ki, de konkrétan ki akartál semmizni. csak egy féreg viselkedik így.

rosszabb vagy számomra, mintha halott lennél, és csak azt tudom, hogy nem akarom, hogy valaha közöm legyen hozzád, és sajnálom, hogy valaha volt, mert az egyik legnagyobb pusztítást vitted véghez bennem, amit csak ember véghez vihet, és ha valamennyi megbánás lenne benned, már rég önmagad ellen fordultál volna, ahelyett, hogy másokat rombolsz, csak persze sokkal kényelmesebb neked mást terrorizálni.
undorító embernek tartalak, aki láthatólag élvezi kihasználni a másik gyengeségét, és szégyellem, ha a testvéremnek kell neveznem téged, úgyhogy ezt nem is teszem ezután.

viszolygok ettől a szenvelgéstől, ahogy az úgymond szép emlékeinket írod le. írd le inkább azokat, amiket csináltál velem. meséld el őket az embereknek, hadd lássák, milyen vagy.
a legrosszabb pillanatokat kellett megélnem akkor, amikor eszembe jutott, miket műveltél velem mint emberrel.

az, hogy most visszajössz, iszonyatosan visszavet mindent, ami eddig jobb lett. bár már képtelen vagyok élni ebben a mocsokban, amit szintén te idéztél elő, legalább a közvetlen undort nem kellett éreznem egy ideig. az az egy hét, amíg itt leszel majd, lesz a legrosszabb, és ha lenne benned csak egy kis lélek, a közelébe sem jönnél ennek a helynek.
ebből is látszik, hogy az úgymond megbánásod semmit sem ér, és még az időzítése is válogatottan gusztustalan, úgy, mint te magad.
azt is tudom, hogy --mint eddig-- most sem célod bármilyen felelősséget vagy szenvedést felvállalni, és engem akarsz majd kitúrni és elnyomni, ahogy eddig is tetted.
ha nem mész el innen ez alatt az egy hét alatt, mindenkinek elmondom, ki vagy. szerencsére egy-két embernek már el tudtam mondani. azt is elmondom nekik, hogy ha most valami bajom lesz, azt te okoztad. csak az alapján, ahogy eddig viselkedtél, nyilvánvaló, hogy bármit megtennél azért, hogy magadat takargasd.
többek között ezt is sikerült megcsinálnod: elérted, hogy olyan mértékben veszélyeztess valakit, hogy kétségbeesésében már bármit megtegyen, csak hogy ne kelljen elviselnie azt a fertőt, amit te jelentesz.

nem akalak látni, amíg itt vagy. azt akarom, hogy olyan messze legyél tőlem, amennyire csak lehet. nem leszel a mellettem lévő szobában, erről szó sem lehet. azt akarom, hogy ki se gyere, és fusson át rajtad az, amivel nekem kell együtt élnem. hátha még nem korcsosult el a lelked teljesen, ezzel talán legalább magadnak bizonyíthatnád.
ha némi emberség és józan ész még maradt benned, felfogod és betartod ezt, és ha lehet, még az egy hétnél is hamarabb elmész. ha nem teszed, akkor úgy fogok reagálni, ahogy egy végtelenül megalázott és elnyomott ember viselkedik, aki túl sokáig tűrte ezt az emberhez méltatlan bánásmódot

HOLDING ON TO WHAT I BELIEVE IN

remembrance of lighter times past, or the proof that imagined pain inherently does not have to linger on:
about to become larger than itself, like a bubble, it will burst.

started to practice the contemplation of letters and meaning -- again: nothing else seems to make real sense

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

On the hills behind the Dead Sea
There is a wonder
You were my love from the Holy City
And you were gonna take me there

But I had a change of heart

Now, years later
That wonder has become a symbol
A promise of a world that is safe
Because it isn't real
It is its own dream
Like a destination without the journey
Or like a prize without the fight

It seems that this red rose rock
That I only know from pictures
Has been carved out of pure love
That I only know from books

And it outlives us
There in the valley
Being its own timeless dream
Red and rose

Sometimes the truth is mild and simple
Not a flood or even a big wave, just a ripple
So you stir it up
Cause for some reason
You want it to wash over you

Cause the truth is
The memory of you fades
And the wonder, it's still there
Untouched, unseen
And stark as ever

vagy

"A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke."