remember when you were here

soha nem hittem volna, hogy én leszek az, aki karácsonyi dalokkal terrorizálja majd az emberiséget.
najó, csak ezzel az eggyel, de eléggé ilyen guantanamo meg titkosrendőrség-vallatás jellege van a dolognak.
eszméletlenül zseniál, és emiatt fogom kihúzni a karácsonyt, pedig amúgy utálom a karácsonyi nótázatokat,
meg nemis mollban van - és mindenek ellenére már hatszáztízmilliószor meghallgattam, csak nem követ le
rendesen a kánter

kántor

kámfor

visszatért a tündér az életembe, egy percre talán,
de igazából részemről sosem tűnt el.

mézeskalács-sütés lesz, neki is, és aztán lerázom magamról a sok rosszat.

ez az év legstresszesebb része - abszurdisztán.




and all the fun we had two years ago..
<3

self-soothing

from the summer - to the spring
the passive-aggressive hatred towards those possessing a sense of enormous, unperturbed productivity, the overall manifestation
of which lacks depth and meaning completely; and the path half-highwayed by them that leads me to just another
love-at-first listen:




and the old flames working wonders

nuclear seasons

"De azok, akik már ténylegesen szegénységben vagy a szegénység közelében vannak, nem rendelkeznek semmilyen politikai érdekérvényesítő képességgel, nincs kormányzati tényező, akit érdekelnének, és nincsen párt, amely felvállalja az ügyüket, . Ők nem léteznek, az ügyeik se léteznek. Ez a réteg csak akkor válik láthatóvá, amikor az, amit mi, a szűk többség tett velük, gondot okoz majd a többségnek."

mindenhol ugyanaz
körök
csináljunk még néhány felújítást hangosan ordibálva, amíg akit eltiportál, végleg összedől
csak ennek van értelme:

"Az édesburgonyát már több mint ötezer éve fogyasztják Amerikában. Az őzet valószínűleg kicsit rövidebb ideje, mert a krumpli nem tud elfutni, az őz meg igen."


az a durva, hogy 2008-ban mennyire rohadtul beteg voltam, és még csak észre sem vettem

art direct

'My friends get annoyed with me for how often I try to art direct our hangouts instead of seeing where the night takes us—Can we all wear these colors, walk down this street, listen to this song? That cohesion frames the moment and turns it into a scene from a movie. I don’t quite know how to let experiences just unfold and be surprised by how they affect me; I want to know that I’ll write down the aesthetic details of an event later and be pleased at how they fit together: We wore fur coats and wool cloaks, walked down Lafayette, listened to Blonde on Blonde.'


but you are succeeding - i am not