week past

neurosis has washed the shore quite plain,
the well-known disease, of course, overrides the
real-life disaster that's onset is only of a few days.
deviant and understandable.
and leaves me with this wonderful life-time mission to accomplish.
my unspeakable other, such significance.
regaining the ability of sensory perception

in a playhouse, matching colours, before and after, to the sky

two

the end of life as we knew it
two lines, two paths not crossing, no self-sacrifice,
wide apart, never to meet
it's either past indiscretions or me, entirely
that has to be left behind
so much to fight
have to grow up now

me scab, you plaster

but sometimes the terms want to get rid of their 'meaning' as the percentage of you gets the greater part of me, leaving the percentage of me really low
I am grateful we vastly differ in, at least, one thing,
crying is like breathing to me






tiny little brother opening the door for me,
madrecsku skyping me her love in multiple languages from halfway the end of the flat
lieber alexander serving me up basically every edible that is to be found in
the household
the pretty fairy boy waiting for me outside the school, cooking me dinner

who is not adored

free birds

why should I offer you a helping hand, thought I'm a good samaritan
how people keep using me and I keep saying yes
insipid bahaviour, escapist behaviour, soon to-be-altered-behaviour

need to copywright my brand new genre-to-be 'imaginary conversation' + in the meantime, have to
obtain permission to have our real ones, that almost resemble hallucinative dream conversations, published.
they are the ones that would have won me years ago, had someone only written them down.
now, I'm glad no one did, because they entertain me so much, I would be bitter not to claim them at least partly mine.
all we have to do is learn some self-management and if we believe we're cool, everyone else should do so
how I always hated being not obscure and having to explain myself through all the methods of 'clarity' and 'rationality'
without words, without conventions, without boundaries
all the boundaries are built inside



előszőr a szögletes pizza, majd a kilences busz, mi jöhet még, óhajai kényszerítő valóraválási jelleggel bírnak
ó, haj
óhaj, újhaj
ó, háj
hi
najó, megírok egy cikkecskét lazításként
utána jöhetnek a komolykodások
hát ezek a koreai pizzások tudnak vmit!!
hoppácsek, pont egy koreai repülőgéprobbantó hölgyeményről írom a cikkezete
t
hu huuu
az elöbb rá akartam gyújtani
borzongat
a heylében nem tenném
valamikor nyolc szálló objektumot véltem megszámlálni a házuk fölött
még gyanúba keverné a takarítónőjét..
na Jó! eljött a narancsKakasfarok ideje és .
megpróbálom megfejteni
az almaKakasfarkát már ismeri
vagyúgy!
obvious
rejtééély
ISTENÖM
maga igen gyors és csavaros, és én nekem néha időt vezs igánybe, hogy eljussak gyors és csavaros gondolatmenete kibogozásáig
de mostmár jóság van
azt hittem a vagyúgy! rájövést rejt már,
Sok izgalmat, élményt, rejtélyt átélsz úú
de akkor
külön lenne irva
lehet
na ezt fejtse vissza a sajátjába, és akkor kvittek vagyunk
De mert veszélyben, bajban, vészben,
Félned nem kell ezt tartsd észben,
hajajj de el ne felejtse h még őserdőn tűzön vizen is át kell ám érnie
chöhh Nagy kaland...
maga csodálatos konceptológus.
meg is köszönöm, hogy így kiteljesíti a konceptológiámat, amit nemszoktak érteni
otthon vagyok témákban hol fellelhetök kisrókahangú kiskacsák
3 is ált.
én csak a sárga érmékben úszkáló ewige judera flesseltem rá
de az madárvoltom miatt lehet, nyamm, lopkodós madár
lpkodos madár az mei,?
k
a magospite!
amugy roppant skót az a jude by the way or by the story line
komolyan? arra nem figyeltem fel. micsoda sztereotipizálás
magpieeee, szarkamadár
valóban
Valószínűleg 1867-ben született Glasgowban, Skóciában, és pontosan 100 évvel később hunyt el Hápburgban (Duckburg).
egyszer elnéznék hápburgba
elkisérem
ja az időskacsák nem zsídószoknyát hordanak
talán jobbis.. mondjuk az akkoris nagyon csini
márha szép tömpe, zsírló lábakat keretez
akkor nézzünk meg a macbethet hápburgban!

with eyes like poisoned birds

az egyik kedvenc, ami ráadásul a dagadt madár-töltött galambosiról szól. néha úgybírom a vezetéknevem, esküszöm

she talked about the armies that marched inside her head
and how they made her dreams go bad
but oh how happy she was, how proud she was
to be fighting in the war in the empty world

uncrave

another few love-at-first-listenings