time goes quicker between the two of us

oxitocin
(nehéz a sok párhuzamos valóságot fenntartani)

tonight


this afternoon


yesterday


this weekend

s.t.a.r.i.n.g. problem

'there's an open window, and I can go through to the life of others, there's nothing I can't do'
das leben der anderen avagy dóri és a kis titkos, perverz obsszesziói.
minden begyűjteni, mindent irányítás alatt tartani, mindenhol -akaratlanul is- összefüggést találni.
semmi nem áll magában, minden hatással van valamire.
szerintem ez a kor kedvez azoknak, akik a betegséget választják.

the final blast. bárcsak többet beszélgetnénk ilyenekről.

flock together.
'I have learnt how it goes: what you wait for never shows, and what you least wanted holds you down like a stone,
just like a stone'

precious




bárcsak megint tizenhat éves lennék (ez nagyon morbidnak tetszik annak tekintetében, hogy mennyi idős vagyok + általában mennyinek néznek)
mostanában épp féltékeny vagyok a fiatalkorúakra, de legalábbis nálam fiatalabbkorúakra. nagyon!
kiscsoportos foglalkozás
gimis akarok lenni

sweetness alive

fiancée vagy spinster, de ugye semmiképp sem married with children, khm.

csak akkor vagyok nyugodt, amikor a szemem vigyáz rád

sehova (se-nem) tartozó

'De ha valahol eluralkodik a premodi­fikatív jelzői mellékmondat (aki a portán van srác), akkor előbb be kellene bizonyítani, hogy ez baj, mielőtt „nyelvromlásnak” neveznénk és küzdenénk ellene.'

dehát ez miért lenne baj?
éppenséggel minden jogom megvan rá, hogy olyan elborult módon fejezzem ki magam, mint amilyen vagyok.
meg amúgy mi értelme van épelméjűen megpróbálni önkifejezni, ha nem vagyok épelméjű?
most meg ismét felvetődte magát a kérdés, hogy akkor mi is az, hogy épelméjű hahaha

legalább egyel közelebb vagyok magamhoz, még mínusz egy opciózat azzal kapcsolatban, hogy mileszek
valahova tartozó, na ez sosem
(se nem hülye, se nem okos, senemsemmilyen=mindenféle)

days

ilyenkor jó lenni

az első, az első. micsoda paradigma-perspektívaváltás

36

out

tudtam én, hogy már láttalak valahol, félálomban, sok helyütt. ezért vagy annyira nagyon ismerős

I always panic when I'm left

rájöttem, hogy mindig a negyedik számok a kedvenceim
meg hogy nem tudom, hogy mi van
néha jó, de néha elfelejtem, hogy én soha nem irányítottam semmit, és ez nem fog változni
türelmetlen vagyok és szeretethiányos





is it healthy that we met?
if you stop coming then I forget
(my love needs faith)

wrestling with my bruised hours

így az ötszázadik kinyomtatni való képhez közeledve, a terjedelem redukálására irányuló próbálkozásaimban, amikor is az esztétikai szempontok a tartalmi szempontokkal való ütköztetése során vívódom magammal, hogy akkormostmelyiket, lassan rájövök, hogy
érdemes olyan életet választani, ami jól néz ki vizuális médiailag leképezve, full stop.
szép kinézet -> szép emlékek -> szép képek a szépen kinézők szép emlékeiről -> komplikáció kizárva: kinyomtatni az összeset.

már megint ugyanaz a kör: aesthetics vs. meaning

meg az is kiderült, hogy nem bírom az egyedüllétet, és ódzkodom az emberektől.
idegenkedem tőlük. gyertek, kedves képzeletbeli barátok, úgyse fog senki annyira szeretni, mint én magamat.

már megint ugyanaz a kör: facing just another web of representations.

jó látni, ahogy a fejemben gyűlő megfoghatatlanságok mégis csak tetten érhetők valahol: ha máshol nem, hát a a patternekben, amik köré odagyűlnek.
mindig más, és közben végig ugyanaz, és én egyszerre akarom a vagy-vagyból mind a kettőt. elég lehetségesnek tűnik, jósággal.

so allein will ich nicht sein